A rajzfilmek világában hosszú évtizedek óta olyan súlyos túltermelés van, hogy kis túlzással lehetetlenség minden egyes új megjelenést nyomon követni, illetve megismerni. Ennek köszönhetően rengeteg olyan rajzfilm merült feledésbe az idők folyamán, melyek egyébként nagy figyelmet érdemeltek volna. Cikksorozatunk részeként néhány ilyen elfeledett klasszikust szeretnénk elővenni és újra bemutatni olvasóinknak!

Leo és Fred

Sokan el vannak ámulva a Pixar legkülönfélébb rövidfilmjeitől, melyek gyakran szövegek nélkül tárnak elénk egy-egy vicces történetet, miközben nem is sejtik, hogy ebben a vígjátékos meseműfajban a magyarok is nagy múlttal rendelkeznek. Ha a Sebaj Tóbiás hirtelen nem is jut eszünkbe, a Leo és Fred talán már többeknek ismerős lehet annak ellenére is, hogy szerény véleményünk szerint ez a nagyszerű alkotás is egyike az elfeledett klasszikusoknak.

Ennek az okát pedig szintén nem ismerjük túlzottan, de alighanem jelentős köze van a rendszerváltáshoz, hiszen a nyolcvanas évek végén készült el belőle két teljes évad, ami összesen 26 epizódot tartalmazott, egyenként nagyjából hétperces időtartammal. Minden egyes rész egy-egy humoros történetet dolgozott fel, melynek főszereplője Leo az oroszlán, illetve Fred, az oroszlánszelídítő jóbarát volt.

A Mikulás Ferenc producer által tető alá hozott alkotás legnagyobb különlegessége az volt, hogy a szereplők nem beszéltek, így a nagyszerű animációval mesélték el a kis történeteket, melyek mindegyike a humorra, a nevettetésre fókuszált. Mindehhez a nyugati tartalmakat megszégyenítő rajzok és animációk társultak, hiszen a Leo és Fred még mai szemmel sem tekinthető csúnyának, ergo abszolút helytálló kijelentés, hogy sikerült megelőznie a korát.

A kilencvenes években előszeretettel vetítették is, a gyerekek imádták, sőt a felnőttek egyaránt, hiszen kellemes kis cselekményei gyakorlatilag úgy voltak gyermekbarátok, hogy közben kortalan szórakozást garantáltak. Ennek fényében különösen meglepő, hogy bár a kilencvenes években még azért viszonylag sokszor találkozhattunk vele, az ezredfordulót követően viszont úgy érezhettük, mintha soha nem létezett volna.

A Tóth Pál és Weisz Béla alkotópáros által megvalósított rajzfilmen egyébiránt egy hadseregnyi animátor dolgozott, ennek is köszönhető többek között a kiemelkedően látványos ábrázolásmód, amit Másik János nagyszerű zenei anyaga tett igazán teljessé.

A történet

A Leo és Fred története nem egybefüggő, minden epizód másról szól, ellenben a háttér, az alapkoncepció ugyanaz. Adott egy cirkusz, mely éppen egy átlagos magyar városba érkezik. Ebben a cirkuszban él Leo, az oroszlán, valamint Fred, aki egyszerre gondozója és barátja is az agyafúrt állatnak, akivel minden egyes epizód során történik valami.

Ezeket a történéseket pedig jellemzően Fred próbálja orvosolni a lehető legváltozatosabb módszerekkel, de arra mérget vehetünk, hogy minden esetben olyan alternatívákat vonultat majd fel, amitől szem nem marad szárazon, méghozzá természetesen a nevetéstől.

 A tanulság

Mivel a Leo és Fred műfaja alapvetően vígjáték, ezért természetesen nem arról szól az egész, hogy mennyire komoly tanulságokat rejtettek el benne az alkotók, ellenben a gyerekek így is nagyon sokat tanulhatnak belőle. Leginkább például a barátságról, hiszen a két karakter között olyan szoros kötelék alakul ki, ami emberek között is ritka.

Ezen felül természetesen gyakran fontos szerepet kapnak az alapvető erények, a jó és a gonosz közti küzdelem, hogy a hazug embert mindig előbb utolérik, mint a sánta kutyát és így tovább. Tanulságos, kedves és különleges kis történet, mely több mint 30 év távlatából is megállja a helyét.

Könyvemről

A könyvben hat különálló kis történet lapul, melyek igazi főszereplői, Íku, Kesu és Tincsi a három mókusgyerek, akik a kisgyermekkori leleményességüket felhasználva próbálnak megoldani különböző kihívásokat…

Társasjáték

A Trükkös karácsony című társasjátékom igazi ünnepi szórakozást garantál. Ha szeretnél a gyermekeiddel egy élményekben gazdag, közös élményt, ne habozz…