A rajzfilmek világában hosszú évtizedek óta olyan súlyos túltermelés van, hogy kis túlzással lehetetlenség minden egyes új megjelenést nyomon követni, illetve megismerni. Ennek köszönhetően rengeteg olyan rajzfilm merült feledésbe az idők folyamán, melyek egyébként nagy figyelmet érdemeltek volna. Cikksorozatunk részeként néhány ilyen elfeledett klasszikust szeretnénk elővenni és újra bemutatni olvasóinknak!
Barbapapa
Aki a hetvenes és nyolcvanas években volt gyerek, az biztosan jól tudja mi az a „Hüpp-hüpp-hüpp-barba-trükk”. Nem véletlenül, hiszen akkoriban hiába voltak jobbnál-jobb magyar gyártású rajzfilmek, hiába volt még több zseniális külföldi produkció, a honi televíziókban kifejezetten kevés mesét adtak, de a Barbapapa ott volt köztük, és emiatt sokaknak maradt örök emlék.
A Barbapapa egy francia produkció, mely eredetileg egy a hetvenes években született gyermekkönyvsorozatból nőtte ki magát rajzfilmmé, Anette Tison és Talus Taylor ugyanis annyira egyedi és különleges dolgot alkotott, hogy abból rögtön animált változat készült, és egy komplett, 45 részből álló sorozat kerekedett belőle.
A történet
A sorozat története a Barba családról szól, akik nem emberek, hanem valamiféle különleges lények, akik amorf jellegükből kifolyólag képesek szinte bárminek az alakját magukra ölteni, így át tudnak alakulni csigává, de akár egy használati tárgyként is funkcionálhatnak.
Hogy Barbáék pontosan milyen faj képviselői, azt nem tudtuk meg soha a rajzfilmekből, de a gyermeki elmét ez egyáltalán nem foglalkoztatta, alapesetben a család teljes tagja egy maréknyi gyurmára hasonlított, csakhogy ezt professzionális szinten a família öregje, vagyis maga Barbapapa tudta űzni.
A legtöbb epizód éppen erről szólt, a család kisebb tagjai, a gyerekek ugyanis rendszerint valami hatalmas kalamajkába kerültek az emberek furcsa világában, és a problémát többnyire mindig Barbapapa alakváltó képessége tudta megoldani, aki rendszerint ilyenkor sütötte el időközben legendássá vált mondatát, a Hüpp-hüpp-hüpp-barba-trükköt.
A mesében két embergyerek mellett feltűnt Barbamama, aki Barbapapa felesége volt, valamint hat gyermekük, név szerint Barbazoo, az állatbarát, Barbalala, a zenekedvelő, Barbabella, a táncmester, Barbakondi, a tornakirály, Barbatudor, a feltaláló, Barbapamacs, a művészetek kedvelője és Barbakata, aki talán a legkisebb testvér szerepét igyekezett betölteni minden esetben.
Sajnos a Barbapapa soha nem kapta meg azt a figyelmet – hazánkban semmiképpen –, ami kijárt volna neki, holott egy kellemes, gyermekbarát, könnyen befogadható sorozat volt, mely a maga korában kifejezetten fejlett animációs technológián alapult, még ha nem is volt azért jobb, mint az akkori magyar rajzfilmek többsége.
A tanulság
Bár egy 45 részes sorozatról nehéz egybefüggően és általánosságban beszélni, hiszen majdnem minden egyes epizódban volt valami tanulság, azonban azt azért mégis kijelenthetjük a Barbapapáról, hogy a maga nemes egyszerűségével rengeteg olyan értéket megtanított a gyermekeknek, ami ma sajnos sokukból hiányzik.
Az egyes részek között találhattunk a tiszteletről, a barátságról, a szeretetről és a kölcsönös elfogadásról szóló részeket, mindezt annak ellenére is különösebb furcsaságok nélkül, hogy a főszereplők valójában csak emberi tulajdonságokkal rendelkező gyurmaszerű lények voltak, akikkel mégis tudtak azonosulni a gyerekek.
