Rengeteg gyermeknek kezdődik el ezekben a napokban az iskola és az óvoda, és különösen a legkisebb ovisok számára okozhat pár kellemetlenséget a dolog, akik ott állnak, hogy hozzá kell szokniuk egy új közösséghez, egy új napirendhez.
Bár a gyereknek sem egyszerű, azért nem árt itt megjegyeznünk, hogy a szülőnek alighanem még nehezebb, hiszen egy varamire való apuka és anyuka nehezen engedi el a gyermeke kezét. Egyáltalán nem könnyű ez egyik félnek sem. Hogy mivel lehet megkönnyíteni a pici dolgát?
Mindig kell egy barát
A gyereknek pedig pláne. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy a lurkó az addigi jól megszokott, biztonságos környezetéből kiszakad, és egy vadidegen közegbe kerül, olyan emberek közé, akiknek még a nevét sem tudja.
Ez még modern civilizációs szemmel is embertelen, akárcsak az, hogy a szülőre és a gyerekre ez hároméves korban rá van kényszerítve, hiszen nincs két egyforma gyermek, ezáltal egyik és másik is teljesen máskor érik meg arra, hogy közösségbe menjen.
Ilyenkor lehet jó döntés, ha olyan óvodába, olyan csoportba íratjuk a picit, ahol vannak ismerősei. Egy szomszéd gyerek, egy jó barát, akivel már többször játszott korábban, hogy legyen egy biztos pontja a nagy bizonytalanságban.
Ha ilyesmi szóba sem jöhet, akkor mindig adjunk a gyermek kezébe egy olyan plüsst vagy dolgot, amit az óvodában megengednek – ergo nem törékeny, nem tud elveszni –, mely közel áll a picihez, barátot, biztos pontot jelent számára.
Apával minden könnyebb
Talán megdöbbentő lesz, de az apához nemcsak kevésbé kötődnek az első években a kisgyermekek, hanem egyszerűbb lesz velük minden komolyabb lépés megtétele is. Ilyen például az óvodába való beszoktatás is.
Ez nem jelenti azt, hogy a gyerek nem fog sírni, nem fog pityeregni soha sem, de rendszerint könnyebb rábeszélni arra, hogy menjen be és maradjon játszani, mintha az édesanyjával próbálná meg ugyanezt.
Persze az óvodához, de még inkább a dadákhoz és óvónőkhöz való kötődés kialakulásához rengeteg időre van szükség, a bizalom nem jön egyik napról a másikra, sőt mi több, rengeteg szerepe van ebben a szülőnek is.
A gyerek érzi, mit sugárzunk az óvónők felé
Az imént pedig arra gondoltunk a leginkább, hogy elsőként a szülőnek kell bíznia az óvodában és az óvodapedagógusban, hiszen a gyermek is érzi majd azt, hogy az adott helyre mennyire viszik szívesen, esetleg mit mond anyu vagy apu az autóban, netán otthon az óvónénire.
Amennyiben a szülő nyitottan és barátságosan áll hozzá a pedagógushoz, akkor azt a gyerek is érzi majd, a hanglejtésünkön, a viselkedésünkön és így tovább. Hogy részünkről nehezebb lesz kialakítani a bizalmat? Akkor alighanem rossz óvodát választottunk, és éveken át szenvedés lesz odahordani a gyermeket.
A bizalom kialakulásának már a beszoktatás időszakában meg kell lennie, és ha az óvodában minden rendben, ha az óvónénik és dadusok kedvesek, megbízhatóak, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a lurkónk is szívesebben megy majd oda nap mint nap.
