Általánosságban kijelenthető, hogy senkinek sincs tapasztalata arra a helyzetre, ami jelenleg jellemző a világra. Az emberek, a családok ugyanis bezárva, de ami még ennél is rosszabb, gyakran összezárva élik az életüket, ami sokak számára hatalmas lelki terhet jelent, és nem feltétlenül azért, mert nem szeretné a gyermekeit vagy a szüleit.
A pszichés túlterhelés leginkább a kilátástalanságnak, a média folyamatos rémhír-terrorjának köszönhető, az idő tervezhetőségéhez kapcsolódó hiányosságoknak, ami mellett a bezártság még feszültebbé tehet minket. Hogy milyen hatásai vannak a családra a karanténhelyzetnek, illetve a különféle korlátozásoknak? Egyáltalán milyen megoldások léteznek az enyhítés kapcsán? Az alábbiakban erre kerestük a válaszokat!
A megfelelő szülői hozzáállás nagyon fontos
A gyerekek talán nem mutatják ki, sokan még élvezhetik is, de a korlátozások bennük ugyanúgy lecsapódnak valamilyen szinten, mint a felnőttekben, így nagyon fontos, hogy ebben az időszakban a szülők megfelelően álljanak hozzá minden szituációhoz. A cél, hogy az egészet pozitív színben és keretben tüntessék fel még akkor is, ha egyébként a magánéletük romokban hever, a munkahelyen gondok vannak és már nagyon mennének valamerre kikapcsolódni egy nagyot.
Ez nem is lesz olyan nehéz, ha belegondolunk abba, hogy a korábbi rohanó életünkben mennyi időt töltöttünk a gyermekünkkel. A dolgozó szülők sajnos nem sokat, így a lezárások során együtt töltött extra órák a gyerekek számára mind olyanok lehetnek, mint egy nyaralás. Nyilván gondoskodjunk róla, hogy ezt élményekkel, tartalommal töltsük meg. Nem kell utazgatni ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, már egy közös társasjáték, egy kis mókázás a kertben vagy egy közös filmnézés is sokat segíthet abban, hogy a gyerekek sokkal pozitívabban éljék meg ezt a helyzetet.
A feszültségkezelés alapjai
A családok összezártsága sajnos nagyon sok feszültséget eredményezhet, ami nehézségeket, szorongásokat szül. Ezt a legtöbbször az elfojtás eredményezi, ezáltal fontos lehet tudatosítani magunkban, illetve a család többi tagjában is, hogy az érzéseinket mindig adjuk ki. Tény, hogy a korlátozások feszültséget okozhatnak, biztosan lesznek nehezebb, negatív érzelmekkel megtöltött napok, de ha felismerjük mindezt és képesek vagyunk beszélni róla, az már óriási előrelépés lehet.
A gyerekekben pedig tudatosítsuk, hogy ott vagyunk. Nem elég létezni a kis világukban, jönni-menni, főzni, mosni, takarítani, esetleg néha játszótársnak lenni. Ez is fontos, de ebben a helyzetben most lényegesebb lesz tudatosítani bennük – és felnőtt hozzátartozóinkkal is –, hogy merjenek szólni, ha sok belőlünk, merjenek szólni, ha szükségük van ránk és egy kiadós beszélgetésre. Ez a fajta kommunikáció a magyar családok többségéből valamiért hiányzik, érdemes lehet most meghonosítani.
Az időmenedzsment a harmónia kulcsa
A legtöbb család esetében a feszültségforrások alapját a rossz időmenedzsment adja. Ez a korlátozások miatt most különösen aktuális, pláne akkor, ha a gyermek otthon tanul, ha a szülő otthonról dolgozik, de ugyanúgy takarítani kell, ugyanúgy ételt kell rakni az asztalra, és ugyanúgy kell az együtt töltött idő is. Ha pedig aznap valamivel elcsúszunk, akkor bizony jön a stressz, a nyugtalanság, a konfliktus. Ezt a megfelelő időmenedzsmenttel, a kellő rutin kialakításával érhetjük el.
Szívtelenségnek tűnhet elsőre, de az otthoni élet nem arról szól, hogy lustálkodjunk, heverésszünk, és ez igaz a gyerekekre is. Mintha iskola lenne: keljenek fel időben – esetleg egy kicsit később, de minden nap pontban ugyanakkor –, legyen ideje és helye a reggelinek, a tisztálkodásnak, a takarításnak, a játéknak, és segítsenek be ők is a házi munkába. A lényeg a rendszeresség és a rendszerezettség. Ha komplett ütemterv van minden nap, ami betartható – ez különösen fontos –, akkor tulajdonképpen elfelejthetjük a konfliktusokat.
A járvány kommunikációja a gyermekek felé
Rendkívül lényeges a karanténhelyzet és a korlátozások elviselhetőségének kapcsán, hogy a gyerekek felé megfelelően kommunikáljuk a járványt. Mivel már lassan egy éve velünk van a koronavírus, ezért számukra sem újdonság a dolog, de azért, hogy az egész helyzet pszichés hatásai a lehető legkisebbek legyenek, nagyon lényeges lesz irányukban a megfelelő kommunikáció.
A legfontosabb ezen a téren, hogy ne ragasszuk át rájuk a saját szorongásunkat. Biztosan van bennünk egy sötét jövőkép, a nehezebb időszakokban nem látjuk, hogy mi lesz holnap, de a gyerekeknek ebből semmit sem szabad éreznie. A gyerekeknek a mi magabiztosságunkból kell kiindulnia, hogy ők mindvégig biztonságban érezhessék magukat, hiszen ebben a helyzetben nagyon lényeges lesz nekik egy biztos pont.
Ezen felül lényeges az őszinteség. A vírus jelenlétét ne tagadjuk előtte, de bátran mondjuk el, hogy a gyerekekre közel sem olyan veszélyes, mint a felnőttekre, és kiváltképp nincs akkora baj vagy világvége hangulat, mint ahogyan azt a média beállítja. Nagyon jó döntés, ha egyáltalán nem engedünk neki híreket olvasni és híradókat nézni, hiszen ezeknél a közvetítéseknél a legkisebb esetben figyelnek oda a gyermeki lélekre.
Ha a picinek kérdése van, válaszoljunk rá bátran és őszintén. Soha ne hagyjuk kérdések között sínylődni vagy hánykolódni, ellenben túl sok információt ne is zúdítsunk rá. Biztosak vagyunk benne, hogy megjelenik a témák között a halál kérdésköre, hiszen mindenhol halálos vírusként emlegetik a COVID-19-et. Ne kezeljük tabuként a dolgot, de mindig csak és kizárólag megnyugtató választ adjunk neki, hogy sem ő, sem apa, sem anya nincsenek veszélyben, a nagyszülőkre pedig majd vigyáznak, amennyire tudnak.
