Az állatos mesék a kisgyermekek számára több szempontból is tökéletes indítónak tekinthetők abban az időszakban, amikor bevezetjük őket a mesék világába. Egy friss tanulmány azonban úgy vélekedik róla, hogy miképpen a játékok is cserélődnek a kor előrehaladásával, úgy a meséknek is lényeges lenne követniük ezt a folyamatot.
Merthogy a hipotézis szerint az állatos mesék egy bizonyos kor után már nem a legszerencsésebbek a gyerekek számára, így nyilván soha ne vonjuk meg gyermekeinktől, ha szeretnének ilyeneket hallani, ellenben ne lepődjünk meg, ha 4-6 éves koruk körül már nem érdekli őket annyira egy állatos mese. Ilyenkor a szülőnek is dinamikusan kell reagálnia a változásra, mert mint kiderült, az állatos mesék ekkor már nem szerencsések.
Sokkal többet megtudnak a világról az emberi szereplők által
A fentiek után rögtön adja magát a kérdés: miért? A témával a Toronto Egyetem Oktatási Tudományok Intézete foglalkozott, a kutatócsoport pedig alapos vizsgálatok után jött rá arra, hogy sajnos az állatos mesék közel sem olyan szerencsések már a 4-6 éves gyermekek számára, mint azt korábban feltételezték.
A magyarázat pedig nem más, minthogy a kísérleteik alapján az ilyen korú gyermekek jellemzően sokkal több tapasztalatot tudnak szerezni, ha emberi karaktereket felvonultató történeteket hallanak, mert az antropomorf, azaz már nem emberi szereplők csak összezavarják őket, de semmiképpen nincsenek rá olyan hatással, hogy az személyiségformáló jellenség lenne, márpedig ez a mesék egyik fő célja az évek során.
A fenti kijelentés azért megdöbbentő, mert a gyermekeknek szóló mesék, de animációs filmek, rajzfilmek és videojátékok egyaránt zömmel emberi tulajdonságokkal rendelkező, ámde állati karaktereket vonultatnak fel. Csakhogy rengeteg gyerek ezekkel vagy nem tud, vagy egyáltalán nem is akar azonosulni, hiszen nem emberi szereplők, így a látottakat – még ha azok nagyon pozitív tulajdonságok – sem ültetik át a mindennapokba.
Az emberi szereplők nagyobb hatással vannak a gyerekekre
Mint azt Patricia Ganea professzor, a kutatás egyik vezetője a téma kapcsán elmondta, vizsgálataik során azt tapasztalták, hogy a gyerekek jellemzően sokkal könnyebben alkalmazzák azt a tudást, amit emberi szereplőktől látnak, hovatovább az így mutatott példa sokkal ragadósabb lesz számukra, mert egyszerűbb azonosulniuk egy kisfiúval vagy egy kislánnyal, mint például egy rókával.
A professzorasszony kiemelte, hogy kutatásuk azt is bebizonyította, hogy a könyvek és a mesék milyen nagy hatást gyakorolnak a gyerekekre, sőt mi több, ez a hatás azonnalinak tekinthető minden lurkó esetén a társadalmi normák elsajátításakor.
Ha tehát a gyermek könnyen tud azonosulni egy könyvvel, illetve annak szereplőjével, akkor az így megtanult dolgokat és tanulságokat később a mindennapokban is előszeretettel alkalmazzák majd. Emiatt rendkívül lényeges, hogy a szülők és a pedagógusok egyaránt kellő körültekintés mellett válasszák ki, hogy milyen mesét hallanak vagy látnak a gyerekek, hiszen bizonyos történetek ilyenkor akár még rossz hatást is gyakorolhatnak rájuk – főleg azok, ahol az állati karakterek a jók és az emberi szereplők a rosszak.
Természetesen a szülők és a nevelők felelőssége nem csak a megfelelő meseválasztásban nyilvánul meg. Főleg csoportok esetén ugyanis nagyon nehéz mindenkinek ideális történetet választani, éppen ezért a gyermek kiegyensúlyozott fejlődéséhez elengedhetetlen, hogy a felnőttek mindig megfelelő magyarázatot fűzzenek a történetekhez, felhívják a figyelmüket a jóra és a rosszra, illetve párhuzamot húzzanak a valóság és a mesében elhangzottak között.
