A mesekönyveket a gyerekek többsége imádja. Még szorosabb ez a kapcsolat abban az esetben, ha olyan könyvről van szó, mely dugig van különféle rajzokkal és képekkel, hiszen ezek a látnivalók sokkal erősebb kötöttséget tudnak kialakítani a lurkó és a kiadvány között.
Ez azonban nem minden, hiszen egy látványos illusztrációkkal ellátott mesekönyv képes például arra, hogy az általános mentális és érzelmi fejlődés mellett akár a gyermek rajztudását is fejlessze. Egyelőre a kutatók sem biztosak abban, hogy ez miért és miként zajlik, azonban a vizsgálatok rávilágítottak arra, hogy a rajztudás valamiért fejlődik, ha sokat fog képes könyveket a kezében a gyermek.
Miért fontos a rajztudás a kicsiknél?
Mielőtt azonban rátérnénk a kutatási anyagra, érdemes kiemelni, hogy miért fontos a rajzolás és a rajztudás a kicsik esetében. Általában egyéves korukra jutnak el a lurkók arra a pontra, hogy felismerik ennek a tudásnak az ízét, akkor már közel sem csak általános firkálgatás zajlik, hanem céltudatos vonalrajzolás, még ha a végeredményből felnőtt szemmel nem is látható semmi.
Érdekesség, hogy a rajzolási képesség még abban az esetben is fontos szerepet kap, ha az adott gyermek elmaradott környezetben él, ezáltal nincs se papír, se ceruza, csak egy bot és a puszta föld áll a lurkó rendelkezésére. A gyerekek rajzai mindent elárulnak a mentális és az érzelmi állapotukról, sőt a személyiségükről, a hangulatukról és az érdeklődési körükről egyaránt.
Sok kicsi csak a színekkel játszadozik, ami elképesztően hasznos és érdekes a szimbolikus gondolkodás tekintetében. Ezt már Lev Vygotsky pszichológus kijelentette a hetvenes években, amikor egy tanulmányban azt írta, hogy a rajzolás a szimbolikus kommunikációs rendszernek a része.
Miként segít a rajzolás?
A nyolchetes kutatás során bár eredetileg nem az volt a cél, hogy a képes mesekönyvek hatásait vizsgálják, éppen ellenkezőleg, a 91 óvodást három csoportra osztották fel, az elsőbe kerülőknek mesekönyvet olvastak fel, a második csoportban építőkockákkal játszottak, míg a harmadikban szerepjáték zajlott.
Ezen felül irányított foglalkozásokra is sor került, melyeken folyamatosan rajzolgattak az ovisok. A cél az volt, hogy a hipotézis szerint bebizonyítsák: a fenti elfoglaltságok milyen hatást gyakorolnak a gyerekek rajzolási készségeire. Ezt több szempontból elemezték, így a kreativitást, az alapvető tehetséget, a színhasználatot, az emberábrázolást, valamint a térbeli komplexitást is figyelembe vették.
A kutatás nyolc hete alatt a szakemberek azt tapasztalták, hogy az összes résztvevő gyermek esetében javultak a rajzolási képességek, azonban a legnagyobb hatással az volt a lurkókra, amikor képes mesekönyvből olvastak nekik, hiszen az ő rajzaik óriási fejlődést mutattak mind a kreativitás, mind a tehetség, mind a térbeli összetettség tekintetében. Egyedül az építőkockás csoport mutatott jobb teljesítményt a színhasználat terén, de minden másban az első csapat jeleskedett.
A vizsgálat során folyamatos videófelvételek készültek az óvodásokról, és mint kiderült, az olvasás során folyamatosan és sokat kérdezgették a kicsiket arról, hogy milyen illusztráció található a könyvben, gyakran megállt azért, hogy a képről beszélgessen a kicsikkel. Ez a szakemberek szerint nagyon fontos szempont volt abban, hogy mindez fejlesztette a rajztudásukat, lévén a gyerekek tudták, mire kell odafigyelniük egy képen, ami jelentős előny volt később, amikor ceruzát vettek a kezükbe.
