A rajzfilmek világában hosszú évtizedek óta olyan súlyos túltermelés van, hogy kis túlzással lehetetlenség minden egyes új megjelenést nyomon követni, illetve megismerni. Ennek köszönhetően rengeteg olyan rajzfilm merült feledésbe az idők folyamán, melyek egyébként nagy figyelmet érdemeltek volna. Cikksorozatunk részeként néhány ilyen elfeledett klasszikust szeretnénk elővenni és újra bemutatni olvasóinknak!
Rongybabák
Hogy milyen sok elfeledett klasszikus rajzfilm létezik, ami annak idején szinkronizálásra került és sokunk gyermekkorát meghatározta, azt mi sem bizonyítja jobban más, mint a Rongybabák, mely név hallatán bizonyára sokan csapnak a homlokukra azzal a felkiáltással, hogy „Valóban, ilyen is volt…”
Volt bizony, csak sok-sok évvel ezelőtt. A Rongybabák története ugyanis 1986-ig nyúlik vissza, akkor kezdett bele a gyártásba Melvin Jacobson, aki egészen 1994-ig tudta életben tartani a sorozatot, aminek köszönhetően kilenc évadon át készültek az egyes epizódok.
Az angol televíziós rajzfilmsorozatból összesen közel 120 rész készült el, érdekesség pedig, hogy az egyenként 10 perces epizódok narrátora maga Neill Innes volt, akit a magyar változatban Forgács Gábor személyesített meg a tőle megszokott magas minőségben.
Aki a kilencvenes években volt gyermek, illetve nagyon kedvelte akkoriban a meséket, az biztosan elcsípett egy-két részt, hiszen gyakran lehetett találkozni a Rongybabák egyes epizódjaival, különösen ünnepek, karácsony és húsvét idején, később a nyári szünethez kapcsolódó matinék idején, amikor bevezették őket.
Kimagaslóan nagy népszerűségre itthon azonban valamiért nem tett szert a sorozat, talán be sem mutatták az összes részt, pedig sem a mese minőségére, sem a magyar szinkronra nem volt panasz.
Manapság még a világhálón is komoly nehézséget okoz belebotlani egy-egy magyar epizódba, így remélhetőleg az archívumokból előkerülhet a széria, esetleg a tévé újra levetíti valamikor, mert biztosan sokan örülnének neki a retro rajzfilmek kedvelői közül.
A történet
A sztori tekintetében a Rongybabák gyakorlatilag egyfajta korabeli Toy Story-ként is definiálható, bár itt nem régi, megunt játékok kapták a főszerepet, hanem vadonatúj, ellenben gyártási hibás darabok, melyeket nem lehet eladni, emiatt nem is kerülnek a boltok polcaira, hanem egyszerűen kidobják őket a szemétbe.
Csakhogy ezeknek a kis lényeknek is vannak érzéseik, és nem hajlandóak beletörődni a sorsukba, így a legtöbb részben azért küzdenek, hogy őket is megszeresse egyszer egy gyerek, miközben folyamatosan izgalmas és különleges kalandokba keverednek, melyek főleg a későbbi évadokban egyre távolabbra kerülnek az alapkoncepciótól.
Mindehhez ráadásul kedves kis szereplők tartoznak, így
- Pocak Marci – később Tutyi –, a gömbölyded, túltömött csokornyakkendős baba;
- Pötyi, a kertésznadrágos és foltos-copfos lányka;
- Titi, a csíkos nadrágos és dadogós baba;
- Lucy, a félénk és mindig széthulló baba;
- Clade, a franciául beszélő baba, aki az egyetlen hibátlan a sorban; valamint a
- Kisasszony vagy később Hercegnő, akinek a készítésekor elfogyott az anyag, és még a haját is levágta a gép.
A tanulság
A Rongybabák egy rendkívül különös, de mindig nagyon vidám kis kalandot tár elénk, a fenti szereplők mindegyikétől tanulhatnak valami fontosat a gyerekek, miközben minden egyes rész az elfogadásról szól, vagyis arról, hogy lehetünk egy kicsit mások, de attól mi még ugyanolyan jók, érdekesek és egészek vagyunk, mint a többiek.
Kifejezetten sok tanulság szorult belé a fogyatékkal élők elfogadása kapcsán, de az aranyos kis történetek gyakran rávilágítanak a barátság és a szeretet fontosságára, valamint arra is, hogy ha vannak hozzánk hasonlók, akkor soha nem leszünk majd egyedül.
https://www.youtube.com/watch?v=v5pXa4yW8io&ab_channel=OldCartoonTube
