Elképesztő mértékben fordult meg a világ az elmúlt napokban az orosz-ukrán konfliktusnak köszönhetően, ami a gazdasági nehézségek mellett óriási érzelmi terhet róhat ránk és gyermekeinkre egyaránt a hétköznapok során.
Különösen a mai óvodás- és kisiskolás diákoknak idegen a mostani helyzet, hiszen számukra a háború eddig csak valamiféle rendkívül távoli, gyakorlatilag megfoghatatlan dolog volt csupán, most azonban, ha nem is került még testközelbe, a téma aktuálisabb, mint valaha, a mindennapjaik részévé vált.
Hogy miként beszélgessünk a gyermekünkkel erről a témáról? Sajnos a dolog megkerülhetetlen, mindenképpen szóba kell hoznunk a dolgot, amihez a hazai Kék Vonal szakavatott csoportja szolgált némi segítséggel. Lássuk!
Az első szabály: kommunikálni kell!
Mindennél fontosabb dolog ebben a helyzetben, hogy megtanuljuk: amennyiben gyermekünket utolérik a hírek, ha nem is otthon, hanem például az iskolában, és szeretne beszélni velünk erről, akkor soha, semmilyen körülmények között ne zárkózzunk el előle, ne csináljunk tabutémát a háborúról.
A háború valóságos, akárcsak a probléma, ezért a gyermekben nem szabad kérdéseket hagynunk, minden kérdését meg kell válaszolnunk, igazodva az ő saját nyelvezetéhez, hogy megértse, fel tudja fogni a történteket. Természetesen ügyeljünk arra, hogy a kialakult helyzetről csak annyit tudjanak a kicsik, amennyire éppen szükségük van a megnyugváshoz.
Az érzelmi támogatás nagyon fontos
A gyermekeket a legtöbbször az tudja a leginkább felzaklatni, ha érzelmileg veszélyben érzik magukat, ha az addigi biztonságos közegük eltűnik, megsemmisül. Egy háborús helyzet pontosan ilyen hatással lehet minden lurkóra, ezért fontos biztosítanunk a kicsiket az ő biztonságukról.
Bár ne bagatellizáljuk el a háború borzalmait, ellenben nyugtassuk meg arról, hogy ez a háború messze zajlik, biztonságban vagyunk és a politikusok is azon vannak, hogy mielőbb újra béke legyen a teljes kontinensen.
Az érzelmek kifejezésének elősegítése is lényeges
Azon túl, hogy gyermekeink számára megpróbálunk érzelmi biztonságot nyújtani a háború kapcsán, rendkívül lényeges az is, hogy megmutassuk nekik, miként tudják kifejezni érzelmeiket. Ez nagyon fontos, hiszen ilyen helyzettel gyermekeink többsége még nem találkozott.
Dühös? Szomorú? Más negatív hatás gyülemlik benne? Próbáljuk meg feltárni, kommunikáljunk, meséljünk vagy bábozzunk vele, a lényeg, hogy megpróbáljuk felszínre hozni a benne rejlő érzelmeket és félelmeket.
Készítsük fel arra, hogy nem minden igaz, amit hall
Sajnos a gyerekek egymás között hajlamosak félinformációkat megosztani az óvodában és az iskolában, amit szüleiktől, az utcán vagy a híradásokból hallanak a háború kapcsán. Ezek jellemzően téves, környezetükből kiragadott részletek, amelyek számukra sok esetben ijesztők is.
Mondjuk el nekik, hogy bármit is hallanak, ne vegyék készpénznek, inkább otthon beszéljék meg velünk, kérdezzenek, menjen az oda-vissza kommunikáció és csak azt higgyék el, amit mi mondunk nekik, noha ehhez fontos, hogy mi se hazudjunk nekik soha.
