Nagyszerű dolog, ha az embernek van saját testvére, azonban egészen apró korban ez gyakran inkább nyűgöt jelent. Nem véletlenül, hiszen a testvérharc sajnos egy nagyon kellemetlen dolog nemcsak a piciknek, hanem természetesen a szülőknek is.
Egyetlen anyuka vagy apuka sem látja ugyanis szívesen, ha a gyerekei veszekednek, miközben rengetegen vannak, akik úgy gondolják, hogy inkább rájuk hagyják az egészet. Csakhogy ez nem minden esetben szerencsés, sőt alighanem a legrosszabb, amit tehetünk.
Mindent tegyünk meg a megelőzésért
Azt nyilván el kell fogadnunk, hogy a legjobb testvérek között is van néha veszekedés. Gyakorlatilag mindennapos, azonban akadnak esetek, amikor gyakorlatilag egy percre sem lehet őket magukra hagyni anélkül, hogy ne kapnának hajba valamiért.
Ezért a legfontosabb mindig az lesz, hogy megelőzzük azokat a helyzeteket, melyek veszekedést, esetleg verekedést szülhetnek. A szülők jól tudják, hogy melyek az úgynevezett konfliktusforrások, melyeket lényeges lehet elkerülni.
Ennek megfelelően próbáljuk meg a lehető legkevesebb időt magukra hagyni őket. Legyünk mindig biztos távolságban, halljuk a kommunikációjukat, hogy amennyiben kezdene körvonalazódni a veszekedés, akkor azonnal közbe tudjunk lépni.
Ezen felül igyekezzünk konkrét eszközökkel is megakadályozni a konfliktusokat. Ne adjunk ugyanolyan játékot a kezükbe, illetve olyat sem, amivel együtt tudnának játszani. Ezt az ilyen gyerekeknek meg kell tanulniuk, méghozzá szőlői koordináció mellett.
Van, amikor csak az elkülönítés segít
A gyakori testvérharcba keveredő gyerekek esetében általános, hogy vannak időszakok, amikor jobban kijönnek egymással, míg máskor egy kis szikra is elég ahhoz, hogy robbanás legyen a vége.
Ilyen időszakokban nem tehetünk mást, minthogy elkülönítjük egymástól a gyerekeket. Szükség van rá legalább a közös játék idejére, mert könnyen előfordulhat, hogy kárt tesznek egymásban, illetve a mi idegeinket készítik ki annyira, hogy az már bírhatatlan.
Fizikai fenyítést ilyenkor soha ne alkalmazzunk, ha közbeavatkozunk, mindig csak verbálisan tegyük meg, és rendkívül lényeges, hogy ne álljunk egyik gyerek oldalára se. Ha valamelyik azt érzi, hogy a szülő a pártját fogja, esetleg éppen ellene szegült, akkor az visszafordíthatatlan törést, dominó-effektust indíthat útnak, ez pedig hosszabb távon rengeteg gondot okozhat.
Igyekezzünk még akkor is demokratikusak maradni, ha pontosan jól tudjuk, hogy az egyik gyereknek igaza van.
A kommunikáció nagyon fontos
Ha gyakori a testvérek közti párharc, az nagyon sokszor kommunikációs hiányosságokból ered. Ezért a veszekedések után, vagy sok esetben spontán módon is üljünk le, és akár egy közös társasjátékozás közben kommunikáltassuk őket.
Ilyenkor békés környezetben, a mi moderátori szerepkörünk mellett tudjuk ráébreszteni őket arra, hogy melyek az alapvető elvek ahhoz, hogy nyugodtan együtt tudjanak élni egymás mellett, és meg tudják beszélni a legalapvetőbb, leghétköznapibb problémaforrásokat is.
Nagyon fontos tehát, hogy soha ne bízzuk a gyerekekre a testvérharc elrendezését, a szülőnek közbe kell lépnie, csupán az nem mindegy, hogy miként teszi azt.
