Minden szülő életében eljön egyszer az a nap, amikor gyermeke a szemébe mondja: utállak. Sokaknál ez egyfajta jelzésérték lehet, rengetegen elgondolkoznak rajta, hogy valamit talán rosszul csináltak, de szerencsére az esetek zömében szó sincs ilyesmiről.
Hogy miként kezeljük ezt a különös helyzetet, ami sokak számára ismerős lehet? Ezzel kapcsolatban fejtjük ki a legalapvetőbb tudnivalókat, mégpedig életkorra szűkítve a választ, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy egy kisgyermek vagy egy kamasz vágja ezt az fejünkhöz!
Ha kisebb gyerektől halljuk
A gyerekekről tudni kell, hogy éveken át csak ismerkednek az érzelmekkel, így még óvodáskorban sincsenek teljesen tudatában annak, hogy bizonyos szavaknak milyen súlya van. Azt nyilván tudják, hogy a szeretlek kimondása nagyon pozitív, hogy nagyon örül neki anya és apa, mint ahogyan abban is biztosak, hogy az utállak egy negatív hangzású, rossz dolgot kifejező szó.
Pontos jelentésük azonban még ismeretlen, így sokszor használják őket rossz kontextusban, sőt a legtöbbször igen, pláne a negatív értelmű szavakat. Emiatt az „utállak” gyakran akkor is kicsúszhat a szájukon, ha úgy érzik, hogy valamiért, jellemzően egy pitiáner dolog miatt haragszanak ránk. Ne feledjük, ők még csak tanulják a dühkezelést, ezért egy ilyen kitörés a részükről abszolút nem elítélendő.
A legjobb az, ha ilyenkor tudomást sem veszünk róla, nagyjából úgy, mint a káromkodásról. Ne vegyük a szívünkre, és pláne ne kezdjünk bele hadakozásba, vagy erőszakoskodásba, mert érzelmileg még nem elég fejlett ahhoz, hogy ilyesmit meg tudjunk magyarázni neki.
Ha egy általános iskolás gyerektől halljuk
Egy kicsit már komplikáltabb a helyzet abban az esetben, ha egy általános iskolás gyermektől halljuk az „utállakot”. Egy 8-10 éves vagy még annál is idősebb gyermek ugyanis már kezd tisztában lenni a szavak jelentésével, még ha nem is teljes pontossággal. A kisebb gyerekekkel ellentétben tehát ők már célzottan vágják a fejünkhöz ezt a szót, méghozzá azért, hogy egy kicsit megbántsanak vele – persze okkal. Hogy mit tegyünk ilyenkor?
Az egyik legjobb megoldás, ha azt válaszoljuk rá: hiába utál minket, mi akkor is szeretjük őt. Amennyiben ugyanis erőszakosan vagy negatívan lépünk fel, az könnyen elmérgesítheti a helyzetet, ha viszont fordított pszichológiát alkalmazunk, könnyen lehet, hogy rögtön véget is ér a konfliktus, és egy közös öleléssel elfelejthetjük az egészet, akár még bocsánatot is kér tőlünk azonnal. Ha gyermekünk megfelelő érzelmi nevelést kapott, szinte biztos, hogy így kell történnie.
Ha egy kamasz gyerektől halljuk
Kellemetlen dolog, ha egy kamasztól kapja meg a szülő: utállak. Ők már nem véletlenül mondják ki ezt az érzésüket, sajnos komolyan is gondolják éppen akkor, maximálisan tisztában vannak azzal, hogy pontosan mit jelent ez a kifejezés. Ezért nem is használják önmagában, csak nagyon ritkán, sokkal inkább egyfajta nyomatékosítást adnak ezzel a mondanivalójuknak.
Ez sem valódi utálat vagy gyűlölet, nem is feltétlenül a személyünk ellen irányul, inkább a hormonok fellángolásáról van szó. Nyilván egy kamaszt soha ne hagyjunk egyedül az érzéseivel, érdemes inkább nem eljutni egy ilyen kitörésig, sokkal inkább valamiféle kompromisszumos megoldást találni, ami nekünk és a kamasznak is elfogadható, így az utállak helyett nem kapunk majd semmit, szerencsés esetben inkább egy ölelést vagy egy „szeretleket”.
