A rajzfilmek világában hosszú évtizedek óta olyan súlyos túltermelés van, hogy kis túlzással lehetetlenség minden egyes új megjelenést nyomon követni, illetve megismerni. Ennek köszönhetően rengeteg olyan rajzfilm merült feledésbe az idők folyamán, melyek egyébként nagy figyelmet érdemeltek volna. Cikksorozatunk részeként néhány ilyen elfeledett klasszikust szeretnénk elővenni és újra bemutatni olvasóinknak!
Szivárványocska és a Csillagtörpe
A Szivárványocska és a Csillagtörpe, vagy eredeti címén Rainbow Brite and the Star Stealer a nyolcvanas évek egyik méltatlanul elfeledett különlegességének tekinthető, mely azért lehet nagy szívfájdalom a számunkra, mert ezt az amerikai és japán koprodukcióban készült alkotást leszinkronizálták, és kifejezetten minőségi végeredmény született.
Nem véletlenül, hiszen a Bernard Deyries és Jakubi Kimio által rendezett művet a korszak legnagyobb és legismertebb hangjai ültették át magyarra – méghozzá kifejezetten kellemes magyarsággal, ezáltal Vándor Éva és Pusztaszeri Kornél mellett hallhatjuk a műben Csere Ágnest, Tahi Józsefet, Farkasinszky Editet, Józsa Imrét, Szombathy Gyulát, Szabó Sipos Barnabást, Beregi Pétert, Szokol Pétert és Lippai Lászlót is többek között.
Érdekesség, hogy a mű a Warner Bros. forgalmazásában jelent meg, tehát igazán komoly háttere volt, ugyanakkor Magyarországon csak jóval a külföldi premier után, 1990-ben jelent meg. Amiért nem sikerült megmaradnia a köztudatban és elfeledett klasszikussá vált, az alighanem annak köszönhető, hogy nálunk az Intervideo csak VHS kazettán adta ki, azonban a televízióban a legjobb tudásunk szerint soha nem vetítették, holott megérdemelte volna.
A történet
Ez az állítás pedig hatványozottan megállja a helyét, amint alaposabban elmerülünk a Szivárványocska és a Csillagtörpe történetében. A sztori szerit Szivárványocska és Csillagfény, a ló elutaznak a Földre azért, hogy elhozzák magukkal a tavaszt, amire nagy szükségük van már az embereknek.
Csakhogy útjuk során összefutnak egy érdekes vendéggel, egy Csillagfényhez hasonló varázslólánnyal, Záporkával, valamint lovacskájával, Ciklonnal, aki felszólítja hősünket, hogy ne menjen a Földre, mert ő imád a hóban játszadozni, ezért nem szeretné, hogy véget érjen a tavasz. Emiatt hatalmas harc kerekedik köztük, majd mindketten a Földön kötnek ki, ahol legnagyobb meglepetésükre összefutnak Briannel, az egyetlen emberi lénnyel, aki képes látni őket.
Egyszer azonban, amikor Szivárványocska ismét megpróbálja elhozni a tavaszt a Földre, az ereje váratlanul eltűnik, és emiatt fennáll a veszélye, hogy a tél soha nem érhet véget. Brian azért aggódik, hogy emiatt az emberiség elveszíti a reményt, hogy a fajunk kipusztul, így megkezdődik a nagy kaland Szivárványországban, hogy hősünk visszakaphassa erejét, és minden visszaálljon a régi kerékvágásba.
A tanulság
A Szivárványocska és a Csillagtörpe egy tipikus tanmese lehetne ismét a jó és a rossz párharcáról, miközben rengeteg emberi értéket és ellenértéket felvonultat, ezáltal hemzseg a pozitív, illetve negatív karakterektől, ezek között pedig nagyon éles határvonalat is húz, aminek jóvoltából a gyerekek könnyen el tudják dönteni, hogy melyik oldalra álljanak.
Szintén hangsúlyosak benne az emberi kapcsolatok, főként a barátság szerepe, de a kitartás, az elszántság, a hit kérdésköre egyaránt erősen megjelennek a műben, mely rengeteg pozitív üzenetet hordoz.
