Sajnos nagyon sok szülő esetében jelent problémát, hogy az iskolára való felkészítés kapcsán kizárólag a gyerekek tanulási képességeire koncentrálnak. Odafigyelnek a kognitív képességek fejlesztésére, a beszédfejlődésre, a mozgáskészségre, de arra nem, hogy lelkileg is felkészítsék a gyermeket az iskolakezdésre.
Ez azért különösen nagy baj, mert az iskola köztudottan óriási terheket ró a kicsikre. Ha visszaemlékszünk, az első nagyobb traumáink szinte biztosan ehhez az intézményhez köthetők, és bár tény és való, hogy a megfelelő tanítónéni és a jó osztálytársak sokat segíthetnek abban, hogy a kezdeti akadályokat le tudja birkózni a gyerek, azonban a szülőnek legalább olyan fontos szerepe van mindebben. Lássuk, hogy mivel tudjuk felkészíteni óvodás lurkóinkat, ha nemsokára iskolába indulnak!
A nagyobb testvér sokat segíthet
Az iskolai felkészítés kapcsán nagy segítséget jelenthet gyermekünknek az, ha van egy nagyobb testvére, esetleg egy olyan közeli ismerős, egy unokatestvér, egy jó barát, aki már elkezdte az iskolát, akivel a maga nyelvén, a maga szintjén tud beszélni erről a kihívásról.
Az ugyanis jellemzően semmit sem jelent, ha a gyermek nem kommunikál velünk az iskola kapcsán. Attól még tudja, hogy változás lesz, hogy az óvodai éveknek vége, hogy egészen más helyzetben találja magát.
Ha van nagyobb testvér vagy nagyobb gyerek, ő a maga módján sokkal jobban fel tudja készíteni a kicsit arra, hogy mi vár rá az iskolában, hiszen eszébe sem jut majd eltitkolni előle dolgokat, a negatívumokra éppen úgy kitér, mint a pozitívumokra, és ez jó dolog!
Ne támasszunk feléje teljesíthetetlen elvárásokat
A gyereken talán nem látni, de nagyon feszeng az iskolakezdés miatt. Emiatt fontos dolgunk van a lelki felkészítés terén abban, hogy előre kijelentjük számára: nincsenek nagy elvárásaink, nem baj, ha rossz jegyeket hoz haza – első osztályban még amúgysincs ilyen értékelési forma –, két alapvető kérésünk legyen csupán.
Az egyik, hogy mindig viselkedjen nagyon jól, azaz fogadjon szót a tanítónéninek, míg a másik, hogy próbálja meg kihozni magából minden egyes feladat teljesítésekor a legjobbat. Ez nem azt jelenti, hogy elvárjuk tőle a maximumot, azt várjuk el tőle, hogy az aktuális helyzetéhez és tudásához mérten teljesítsen mindig. Ha az éppen akkor csak egy közepes, akkor annyi, ezért nem haragudhatunk rá, hiszen mi sem tudunk mindig maximumot nyújtani.
Meséljünk el mindent az iskoláról
Az iskolai felkészítés kapcsán soha ne feledkezzünk meg arról, hogy elmondjuk neki, miként telnek majd el ott a mindennapjai, mik várnak rá. A gyerek ugyanis hozzászokott az óvodához, ahol van némi állandóság, de annyira katonás rendszer nincs, mint ami a tanórákon fog várni rá.
Ezt mindig vezessük elő neki, ne érje váratlanul, hogy sokáig csendben kell ülni és figyelni, hogy otthon is lesz feladata, hogy rengeteg eszköz használatát kell elsajátítania, hiszen ezek számunkra természetes dolgok, de az ő élettapasztalatuk alapján, az ő szemszögükből ez egy teljesen új, mondhatni idegen és ijesztő világ lesz.
Emiatt ne csak a jóról, hanem a rosszról is beszéljünk neki, hiszen a lelki felkészülés alapja az, hogy mindenre számítson a pici. Nyilván nem szabad megijeszteni, ne azzal rémisztgessük, hogy egyest kap, hogy a nagyobb gyerekek bántják és így tovább, ennek is eljön majd az ideje.
Egyelőre csak arra készítsük fel, hogy gyakran el fog fáradni, hogy nem mindig ért majd mindent, amit a tanárnéni kér tőle, de ilyenkor se essen kétségbe, bátran kérdezzen, itthon pedig mindig támogató közeg várja és mindig büszkék leszünk rá, ha minden tőle telhetőt megtett az iskolában. Ez utóbbi alighanem a legfontosabb!
