Biztosan minden szülő érezte már azt, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva, ha csak időszakosan is, de csorbát szenvedett a gyermekével való kötelék. A háttérben rengeteg dolog meghúzódhat, egy dackorszak, egy érzelmileg labilis időszak, de egy nagyobb veszekedés is.
Persze sokan érzik ezt minden különösebb ok nélkül is, ami manapság nem meglepő, hiszen rengeteg időt töltünk munkával, alig vagyunk a gyermekeinkkel, akik ettől gyakorlatilag elidegenednek tőlünk. Hogy miként alakíthatunk ki szorosabb köteléket lurkóinkkal? Ehhez adunk most pár pszichológiailag alátámasztott tanácsot.
Először is szögezzük le: nem vagyunk rossz szülők
Sokan annyira a szívükre veszik, ha a gyermekük és a köztük lévő kötelék meggyengült, hogy hajlamosak emiatt megkérdőjelezni magukat, azt állítani önmagukról, hogy rossz szülők. Ez természetesen ebben a formában nem lesz igaz, aki nem bántja a gyermeként mentálisan és fizikálisan, az már eleve nem lehet rossz szülő, legfeljebb más, mint ami a nagy könyvben meg van írva.
Az viszont biztos, hogy nem ezért szakadt meg a kötelék, és ne stresszeljük magunkat vele feleslegesen, mert csak még mélyebbre taszíthat minket ebben az állapotban, és annyira görcsösen szeretnénk jó szülővé válni, illetve újra felépíteni a gyermekünkkel való kapcsolatot, hogy abba garantáltan belebukunk. Szögezzük tehát le: nem vagyunk rossz szülők!
A legfontosabb köteléképítő az együtt töltött idő
Fentebb is megjegyeztük már, de nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a gyerek és a szülő közti köteléket az együtt töltött idő határozza meg a leginkább. Ne számítsunk szoros kötelék kialakulására, ha nem tudunk naponta eltölteni vele legalább 1 órát úgy, hogy azt az időt csak egymásra fordítjuk.
Az óvoda, iskola és munkahely mellett ez talán nem egyszerű feladat, ellenben nem is kivitelezhetetlen, csak szervezés kérdése. Talán nem alszunk majd éjjel 8 órát, csak 7-et, talán fáradtabbak leszünk, mint szoktunk, de gyermekünk csak egyszer gyermek, és ha elszalasztjuk ezt az időszakot, később nagyon bánni fogjuk.
A hétköznapok mellett pedig a hétvégén legalább az egyik nap a gyereké legyen. Jusson idő kirándulásra, valami rendhagyó programra, legyen az közös filmnézés, nagyobb játék, közös alkotás vagy bármi, ami boldoggá tesz titeket, és lehetőséget ad arra, hogy beszélgessetek, jól érezzétek magatokat együtt.
Sokszor egyszerűbb együtt tölteni az időnket, mint gondolnánk. Napi szinten akár plusz egy órát kihozhatunk ebből, ha például együtt reggelizünk és vacsorázunk, ha sor kerül egy kis közös meseolvasásra – ami szintén erősíti a kötődést –, de ha lazítanánk, nézzünk együtt meséket, még az is szuper alternatíva sok esetben.
Mutassuk ki a szeretetünket
Talán a legkisebb gyerekek még nincsenek teljesen tisztában az érzéseikkel, illetve azzal, hogy pontosan mit is éreznek igazán, de azt pontosan jól tudják, hogy milyen jó, amikor apuka vagy anyuka megöleli őket, puszit ad nekik, elmondja azt is, hogy szereti, esetleg dicsérő szavakkal illeti őket.
Ezek apró gesztusok, azonban elengedhetetlenek ahhoz, hogy gyermekünkben pozitív érzéseket keltsünk, ezzel pedig erősítsük a köztünk formáló köteléket. Ha gyermekünknek természetessé válik, hogy gyakran megöleljük és megpusziljuk, ő is felvállalja majd az érzéseit, puszit ad nekünk, kimondja azt is, hogy szeret minket, ami természetesen egy nagyszerű visszajelzést ad azzal kapcsolatban, hogy az a bizonyos kötelék, amit korábban hiányoltunk, ott van.
