A dackorszak vagy más néven hisztikorszak előbb vagy utóbb, de minden gyermek életébe beköszönt. Nyilván óriási különbségek lehetnek, hogy a kicsik miként reagálják le ezt a dolgot, hiszen vannak olyan lurkók, akiknél alig vehető észre mindez, néhány kitörést leszámítva nyugis az időszak, de akadnak, akiknél évekig elhúzódik.
Ennek az időszaknak nincs ellenszere, nem tehetünk ellene gyakorlatilag semmit sem, túl kell rajta esni, azonban nem mindegy, hogy mennyire megy mindez a szülő idegeire. A hisztiket ugyanis lehetőségünk van kezelni, és bár ez nem azt jelenti, hogy soha többé nem kell számolnunk velük, ellenben egyszerűbben lerendezzük majd a szituációt, ha robbanás van. Lássunk ehhez néhány trükköt:
Először is maradjunk nyugodtak
Ami alighanem a legfontosabb a hiszti kezelésében, az nem más, minthogy a szülő mindvégig megőrizze a hidegvérét, a nyugalmát. Ha ő is elkezd ordítani vagy csapkodni, akkor az a legtöbbször csak ront a helyzeten. Ez a helyzet akkor is, ha esetleg elcsattan pár pofon. Utóbbira ne is gondoljunk, elképesztő törést okozhatunk ezzel összezavarodott gyermekünkben. Miért?
Mert a hisztinek mindig oka van. Jellemzően azok a gyerekek hisztiznek, akik fejlettebbek a koruknál, így például a kis kezük nem tudja kiszolgálni őket, vagy hiába tudnak valamit, nem tudják kifejezni még magukat, és a türelmetlenségükből fakadóan a hiszti, az ordítás lesz az egyetlen megoldás, így csak akkor segíthetünk rajtuk, ha kellően nyugodtak maradunk és megpróbáljuk megérteni, hogy mi a probléma.
Beszéljünk hozzá halkan
A hiszti kapcsán nagyon lényeges, hogy a gyermeket kizökkentsük belőle. Ezzel tudjuk a leggyorsabban mérsékelni a nagy ordítást. Ehhez elengedhetetlen, hogy beszélni kezdjünk neki, méghozzá nem kiabálva, nem emelt hangon, hanem egészen halkan. Olyan halkan, hogy azt még mi sem halljuk a nagy kiabálásban, de éppen ez lesz az egésznek a lényege.
Ha ugyanis visszafogott hangerővel és kimérten beszélünk a picihez, akkor előbb vagy utóbb érdekelni kezdi, hogy mit is akarunk tőle, és visszaveszi a hangerőt, majd minél hosszabb a mondandónk, és az minél jobban érdekli – lehet ez kompromisszumos dolog is –, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a hisztinek gyorsan vége szakad.
A fordított pszichológiát felejtsük el
Sok helyen látni és hallani, hogy a fordított pszichológia használ, vagyis kezdjünk el mi is hisztizni és ordítani, ha a gyerek ezt teszi. Tény és való, hogy ezzel alaposan meglephetjük a kicsit, de azon túl, hogy nyilvános helyen csak kinevettetjük magunkat, ennek sok haszna nem igazán lesz, mert a hisztit kiváltó ok nem oldódik meg tőle, éppen ellenkezőleg.
Sokkal hatékonyabb, ha minden erőnkkel inkább arra koncentrálunk, hogy eltereljük a figyelmét. Kezdjünk el játszani – ez is egyfajta fordított pszichológia –, de gyakorlott szülőként mondjuk, hogy ha előkerül a telefon, az minden hisztit meg tud oldani. Persze ne adjuk oda neki, legalábbis addig nem, amíg már higgadtan meg nem beszéltük, hogy mi váltotta ki a dührohamot.
Simogassuk, szeretgessük
Soha ne feledjük el, hogy a hisztis gyerek zaklatott, összezavarodott, valami problémája van, amit nem tud másként elmondani vagy közölni a világgal. Ilyenkor lényeges a tudtára adnunk, hogy mi ott állunk mellette, segítünk neki, ránk számíthat. Ezt szeretettel, simogatással tudjuk a leginkább a tudtára adni.
Öleljük meg, suttogjunk a fülébe, hiszen ennél jobb nyugtató nem létezik a számukra, és ha már lehiggadtak egy kicsit, akkor apránként próbáljuk megfejteni a történteket, így elkerülhető az ismételt előfordulás.
