Az anyukák és a szívük alatt fejlődő kisbabák közötti kapcsolat egészen elképesztő, mondhatni spirituális szinten mozog. Ezt a láthatatlan köteléket a kismama rengeteg különféle módszerrel erősítheti, az alábbiakban pedig most bebizonyítjuk, hogy a rendszeres meseolvasás és mesemondás az egyik legjobb alternatíva lehet.
Már nagyon korán hallanak a babák
Az emberi érzékelőszervek közül a fül az elsők között nyeri el funkcióját a pocakban, ami azt jelenti, hogy a kisbabák már a terhesség 18. hetében elkezdik hallani odabent a külső hangokat, ezáltal képesek megijedni a hirtelen és erős hangoktól, ellenben megnyugodni is, ha olyan hatás éri őket, például meghallják az édesanyjuk hangját, ami mindennél szebben cseng majd a számukra.
Kutatások igazolják, hogy a babák minél többet hallják a méhen belül az anya hangját, a születést követően annál könnyebben megismeri majd, és annál egyszerűbb lesz megnyugtatni az apróságot. Ezért ajánlja a tudomány, hogy minél előbb kezdjük meg a kisbabával a kommunikációt, ami lehet egyszerű beszélgetés, de akár meseolvasás is.
Ezt érdemes például egyfajta közös esti programmá tenni, mely kiválóan kikapcsolja a szülőt is, hiszen a mesék nemcsak a gyerekeket tudják elrepíteni messzi világokba, hanem a felnőtteket is. Ennél azonban sokkal fontosabb lehet majd a meseolvasás, a pocaklakóval való kommunikáció!
Már a méhen belül képesek megjegyezni szavakat
A kisbabák sokkal okosabbak és tanulékonyabbak, mint azt az emberek gondolnák! Példának okáért tudományos kutatás igazolja, hogy nemcsak a pocakban hallott hangra képesek visszaemlékezni, hanem bizonyos szavakat is meg tudnak már jegyezni, így ha gyakran kimondjuk a nevét, vagy azt, hogy szeretlek, akkor az mindennél nagyobb nyugalommal töltheti majd el a születését követően.
A Proceedings of the National Academy of Sciences tudományos magazinban megjelent kutatás szerint a kisbabák agya már a méhen belül képes kiválóan alkalmazkodni a külső hangokhoz – legalábbis a gyakran hallott, ismétlődő hangokhoz –, ami megalapozza a nyelvtanulást, illetve azt is, hogy az apróság a későbbiekben mennyire könnyedén tud majd alkalmazkodni a környezet, a család hangjaihoz.
Minna Huotilainen, a helsinki Finn Interdiszciplináris Zenekutató Központ kutatója szerint a kicsik is gyakorlatilag tapasztalatokkal jönnek világra, hiszen a pocakban megtanulják, hogy miként beszél az édesanyjuk és a többi családtag. Ezt a hatást pedig csak erősíthetjük a meseolvasás segítségével, ami hozzájárul ahhoz, hogy egy harmonikus, kiegyensúlyozott és nyugodt gyermekünk legyen.
A csecsemők agyműködése a bizonyíték
A kutatás során a szakemberek 33 terhes kismamát állítottak a középpontba, akik azt a feladatot kapták, hogy terhességük 29. hetétől több száz alkalommal meghallgassanak egyetlen szót, mely finn nyelven semmit sem jelent, gyakorlatilag egy hangutánzó szócska. A „tatata” kifejezést többféle kiejtéssel és eltérő szótaggal is rögzítették a kutatás pontosságának érdekében.
Miután a kisbabák megszülettek, alig néhány hónaposan vizsgálatnak vetették alá az agyműködésüket, és azt tapasztalták, hogy a kérdéses hangutánzás lejátszásakor lényegesen fokozódtak a reakcióik, tehát a babák emlékeztek arra, hogy már a pocakban is hallották a felvételt és a kifejezéseket, melyekre másként reagáltak az eltérő kiejtés és az eltérő szótagok esetén. Mindez hasonló reakció volt a részükről, mint amikor az édesanyjuk hangját hallották.
