Teljesen normális viselkedésforma a kisbabák és a kisebb gyermekek esetében, hogy a születés után az édesanyjához kötődik a leginkább. Az lenne a probléma, ha nem így lenne, hiszen az anyukára van a legnagyobb szüksége, benne cseperedett 9 hónapon át, így a kérdéses szülő közelsége nyugalmat nyújt számára.

Nagyon sok gyermek, de főleg a kislányok esetében azonban előfordul bizonyos korban – egészen változó, mikor –, hogy a gyermek egyik napról a másikra leszakad az anyáról, és az apa lesz otthon a kedvenc szülő. Neki kell öltöztetnie, etetnie, mesélnie, fürdetnie és játszania vele. Ezt az apák többsége nagy örömmel fogadja, az anyák többsége pedig kifejezetten rossz néven veszi, pedig nincs semmi probléma!

Szó sincs arról, hogy apa lenne a kedvenc!

Sok esetben hallani a téma kapcsán arról, hogy ez egy probléma, hogy a gyermek ilyenkor kedvenc szülőt választ magának, valójában azonban szó sincs ilyesmiről, ugyanakkor a gyermekeknél természetes, hogy kezdetben jobban keresik annak a társaságát, akivel több időt töltenek együtt. Majd ez lassan megváltozik!

Hasonlóan működik mindez, mint a kedvenc ételünkkel. Hiába imádjuk mindennél jobban bablevest, ha minden nap azt kellene ennünk, akkor már valami másra vágynánk. Hasonlóan vannak a gyerekek az édesapjukkal, ha ugyanis a másik szülőnek van ideje és jól bánik a gyermekkel, akkor értelemszerű, hogy a kicsi gyakrabban keresi az apuka társaságát, akire egzotikumként tekint, hiszen ritkán látja, kevesebb időt tölt vele.

Ezen felül minden gyermek életében eljön az a pont – kinél előbb, kinél később –, hogy függetlenedni szeretne. Ez hozzátartozik a kognitív fejlődéséhez, sok esetben pedig abban mutatkozik meg, hogy az anya helyett inkább az apukát részesíti előnyben. Nem véletlenül, hiszen rádöbben arra, hogy ilyenkor új dolgokat fedezhet fel, új játékot, játékstílust kaphat, új rutinokat élvezhet, nem mellesleg pedig több figyelem is irányul rá.

Minden gyermek szereti a változatosságot

Általában a gyermekek kétéves kora körül jön el a felismerés időszaka, amikor rájön arra, hogy ő független az anyukájától, és el tud szakadni tőle, sőt van is kivel elszakadni. Ezen a téren a testvérek elsőbbséget szoktak élvezni, de előbb vagy utóbb elérkezik a korszak, amikor apuka kerül a középpontba.

Ennek az oka a kíváncsiság és a változatosság is egyben, hiszen a gyermek szeretné megtapasztalni, hogy az édesapa milyen ízű teát készít, milyen reggelit ad, miként fürdet, hogyan mesél és így tovább. Ez természetes folyamat ahhoz, hogy a napi rutinban kialakuljon: mit csináljon az anyukával, és mit az apukával.

Az apa felé való nyitás ráadásul a függetlenedés mellett segítséget nyújt abban is, hogy a gyermek esetében táguljon a világkép, hiszen a fentiekben említett módon egy szülő mindig új szokásokat, gondolatokat, stílusokat hoz az életébe. Hogy az apával jó kapcsolatot ápol, az elengedhetetlen ahhoz, hogy később kapcsolatot tudjon kialakítani másokkal, lévén a folyamat során rengeteg dolgot tanul, akár direkt, akár indirekt módon.

Egy biztos: ez nem probléma

Sok anyuka ostorozza magát, ha az apuka felé kezd el húzni a gyermek. Felteszik maguknak sokszor azt a kérdést is, hogy jó anyák egyáltalán? Csakhogy butaság és felelőtlenség ilyeneket kérdezni magunktól, inkább örüljünk a folyamatnak, hiszen ha a gyermek el mer szakadni tőlünk, és nyitni egy másik ember felé, akkor az azt jelenti, hogy biztos a szeretetünkben, ergo jó anyák voltunk, hiszen az apróság tudja: ha visszatér, akkor mindig szerető ölelés várja.

Forrás

Könyvemről

A könyvben hat különálló kis történet lapul, melyek igazi főszereplői, Íku, Kesu és Tincsi a három mókusgyerek, akik a kisgyermekkori leleményességüket felhasználva próbálnak megoldani különböző kihívásokat…

Társasjáték

A Trükkös karácsony című társasjátékom igazi ünnepi szórakozást garantál. Ha szeretnél a gyermekeiddel egy élményekben gazdag, közös élményt, ne habozz…