A gyerekek 99 százalékáról elmondható, hogy állandóan hangoskodnak, izegnek-mozognak, rendkívül aktívak, ami sok szülő számára kellemetlen, ezáltal vannak, akik állandóan csendre és nyugalomra intik, sőt kényszerítik a gyermeküket, csakhogy egy brit kutatás nemrégiben bebizonyította: ez teljességgel ellentétes a gyermeki ösztönökkel.
Magyarul ez annyit jelent, hogy gyermekünk lényét fojtjuk el azzal, ha mindig csendet és nyugalmat követelünk tőle, ami néha bizonyára jó dolog, akadnak esetek, amikor természetesen szükség is van rá, csakhogy a gyermek soha nem lesz okosabb vagy jobb tőle, éppen ellenkezőleg, inkább árthatunk a picinek, mert az első éveiben a lurkók agyi fejlődésének a zöme a mozgáson át valósul meg.
A tapasztaláson alapul a gyermeki agy fejlődése
Mint az angol kutatók kiderítették, a csendben és mozdulatlanul ülő gyermekek egyáltalán nem lesznek okosabbak később, mint azok a lurkók, akik állandóan tesznek-vesznek, ugrándoznak és hangoskodnak, aminak ez oka nem más, minthogy a kicsik agya éppen akkor fejlődik, ha tapasztal, ehhez pedig mozgásra van szükségük.
A fentiek miatt erősen vitatható az a módszer is, amikor az óvodában vagy az óvodán kívül úgy próbálják meg felkészíteni az iskolára a gyermekeket, hogy bizonyos foglalkoztatásokon úgy leültetik őket, mintha már az iskolapadban volnának, holott az ő dolguk ilyenkor még az önfeledt játék, a móka és a kacagás.
Itt pedig most bizonyára sok szülő magára ismer, és azt mondja: a felkészítés azért biztosan nem árt neki. Tény, de a kutatás szerint nem is használ, így édesanyaként és édesapaként mit szeretnénk a gyermekünknek? Boldog, játékkal teli órákat, vagy unalmas, idejekorán stresszbe és elvágyódásba taszított gyerekeket, boldogtalan felkészítésekkel?
Merthogy a lentebb hivatkozott kutatási anyag alapján sokkal többet fejlődnek azok a gyermekek, akik mesehallgatás során a történettel együtt élnek és lélegeznek, mozognak, beszélnek, elmondják a véleményüket, hiszen ilyenkor szintet lépnek a motorikus képességek, a nyelvi tudás – szemben azokkal a lurkókkal, akik csendre és egy helyben maradásra vannak kényszerítve.
A kutatásról
A vizsgálat során összesen 74 óvodás korú gyermeket figyeltek meg alaposabban, akiket három csoportra osztottak fel. Azért háromra, mert így megvizsgálhatták, hogy melyik módszer lehet a hatásosabb, ha a gyermek nyugodtan mesét hallgat, ha a gyermek mozgáskorlátozás nélkül hallgat mesét, vagy ha esetleg a kettő kombinálásra kerül.
Az egyik csoportnak, így csak felolvasták A Gruffalo című mesét, és ülniük kellett a mese közben, a másik csoportnak a kapcsolódó mozgásos játékokat is el kellett végeznie, míg a harmadiknál a kettőt ötvözték. A kísérletek hat teljes héten át tartottak, méghozzá heti átlagosan két alkalommal, esetenként 20-30 percen át.
A teljes összkép érdekében a kutatás előtt és után egyaránt felmérték a szakemberek a gyermekek általános nyelvi és mozgásos képességeit, így átfogó képet kaptak a helyzetről, miközben azt tapasztalták, hogy azoknál a gyerekeknél sikerült növelni a leginkább ezeket a tulajdonságokat, akik nemcsak mesét hallgattak, de mellette mozogtak is, a legkisebb hatás pedig azoknál jelentkezett, akiknek nyugodtan ülve kellett hallgatniuk a történetet.
Külön érdekesség, hogy a megfigyelt óvodások közül még azok is sokkal nagyobb fejlődést mutattak, akik egyáltalán nem hallgattak mesét, csak egyszerűen mozogtak, legalábbis azokhoz képest, akik csak ültek a kutatás alatt.
Drámai a különbség
Michael Duncan, a Coverty University professzora egyenesen drámainak nevezte a kutatással kapott eredményeket, méghozzá nem véletlenül, hiszen a csoportok fejlődése között valóban elképesztő különbség mutatkozott, így most először bizonyítást nyert, hogy tévedés azt hinni, hogy csak akkor tud tanulni és fejlődni a gyerek, ha leül és odafigyel a dolgokra. Éppen ellenkezőleg, pont akkor mutatja a legkisebb fejlődést.
Bár az eredmény tiszta és világos, ellenben a háttérben meghúzódó okokra nem sikerült fényt deríteniük a kutatóknak, csak tudományos hipotéziseik vannak, melyek további megerősítésre várnak. Úgy vélik ugyanis, hogy a mozgás miatt az agy frontális lebenyébe sok oxigén kerül, aminek köszönhetően lényegesen jobban megy majd a gondolkozás a gyermekeknek, de más szemszögből is meg lehet közelíteni az eredményt.
Az sem kizárt ugyanis, hogy egyszerűen arról van szó, hogy az érzékszeri megtapasztás képes megerősíteni a gyerekek számára az általános megismerést. Bármi is legyen az igazság, az teljesen biztos a fentiek alapján, hogy a frontális oktatást nem ártana újragondolni, mint ahogyan azt is, hogy az iskolában mindig csendre és nyugalomra ösztönzik a gyereket azért, hogy jobban teljesítsenek. A jelek szerint ezzel csak romlik a helyzet!
