Rengeteg szülő él a vesztegetés lehetőségével, ha nevelésről van szó. Állandó kompromisszumkényszer, állandó alkudozás jár osztályrészül az ilyen anyukáknak és apukáknak, ami hosszabb távon egyáltalán nem szerencsés alternatíva.
Különösen akkor nem, ha például a vesztegetés alapja az édesség, ami rendkívül rossz, eltorzult étkezési szokásokhoz vezetheti a lurkókat. Hogy van más lehetőség? Szerencsére szép számmal, csak egy kicsit több türelem és odafigyelés kell a gyerek irányába, és máris minden megoldódott. Lássunk pár alapvetést:
A példamutatás mindennél fontosabb
A gyerekek a szülőket példázzák, mintázzák, formázzák a mindennapokban, tehát ahogyan mi élünk és viselkedünk, pontosan azt adják majd vissza ők is. Ha tehát nevelni akarjuk őket, ahhoz nem kell mást tennünk, mint példát mutatni a számukra. Adja magát a kérdés: hogyan?
Például úgy, hogy ne akarjuk tanulásra kényszeríteni őket, ha életünkben nem nyitottunk ki egyetlen könyvet, és csak a televízió előtt ülünk. Vagy ne akarjuk zöldségfogyasztásra ösztönözni őket, miközben mi zsíros és cukros ételekkel tömjük magunkat, és csak akkor eszünk zöldséget, ha véletlenül rásodorjuk az evőeszközünkre.
Az együtt töltött idő legyen jutalom
Nagyon sok szülő mindent elkövet, minden napközibe, táborba és extra foglalkozásra beíratja a gyermekét csak azért, hogy minél kevesebbet kelljen foglalkoznia vele. Szomorú, de egyre több ilyen édesapa és édesanya van. Számukra lehet igazán hasznos nevelési tanács, hogy helyezzenek nagyobb figyelmet az együtt töltött időre.
Fontos, mert ezzel lehet a legjobban nevelni a gyermeket. Akaratunkon kívül is rengeteg időt töltenek el óvodában és iskolában, gyakran feleslegesen, hiszen a délutáni alvás vagy a napközi már nem hasznos tevékenység, vagy csak részben. Ezért a gyermeknek élmény, ha a szülővel tölthet némi időt.
Ezt pedig felhasználhatjuk jutalmazásra és ösztönzésre! Miként? Például: ha elvégzi a házi feladatát vagy ügyesen kitakarítja a szobáját, akkor elmegyünk vele kerékpározni, kimegyünk a játszótérre vagy túrázni. Nekünk is jót tesz, mert addig sem a telefonunkat nyomkodjuk, a gyermeknek is jót tesz, mert mozog, a szülő-gyermek kapcsolatot pedig újabb szintre emelheti.
Ne csak az eredményt jutalmazzuk
Bár a defektes oktatási rendszerünk igyekszik beleverni az emberekbe, de a valóságban nincs két egyforma gyerek. Akár tetszik, akár nem, találkozunk jobb és rosszabb képességű picikkel. Ha ezen a szűrőn keresztül nézzük őket, akkor a mai világban a rosszabb képességűeknek soha nem lesz sikerélményük, mert soha nem lesznek elsők, nem nyernek, nem lesznek a legjobbak között, így a társadalom kitaszítottjaivá válhatnak.
Ne engedjük! Szülőként kutya kötelességünk gyermekünket még akkor is jutalmazni és elismerni, ha minden tőle telhetőt megtett, mert keményen dolgozott. Azért, mert a közös értékelési rendszer szerint nem a legjobb, attól még lehet, hogy ő maga a legjobbat hozta ki magából, és neki az a maximum.
Értékeljük, dicsérjük, jutalmazzuk, a szülőtől kapott pozitívumok ugyanis a legfontosabbak az életben, de soha ne vesztegessük, és ne alkudozzunk vele, hogy így érjen el jobb eredményt. Ha mindent megtett, akkor szülőként jutalmaznunk kell, ez valahol kötelességünk is, amit természetesen nem szabad túlzásba vinnünk.
