Járványhelyzet ide vagy oda, idén is elérkezett a december, az év egyik legszebb időszaka mind a gyerekek, mind a felnőttek szempontjából. Az utolsó hónap egyik első nagy ünnepsége pedig a Mikuláshoz, a nagyszakállú piros ruhás öregúrhoz köthető, aki megajándékozza a jó gyerekeket és virgácsot ad a rosszaknak.
Tudjuk-e azonban, hogy honnan eredeztethető a Mikulás története, egyáltalán mióta ünnepli a világ ezt a legendát? Sőt, tudjuk-e, hogy ki az igazi Mikulás? Ennek jártunk utána az alábbiakban!
Szent Miklós legendájától indulhatott az egész
Amiben a legtöbb Mikulás-kutató egyetért, hogy a piros ruhás jótevő története alighanem Szent Miklós legendájához vezethető vissza, aki egy valóban élt és létezett személy volt a harmadik században. Ha a keresztény hagyományokat és kultúrát vesszük alapul, akkor a Mikulás legendáját az ő alakja, az ő fizimiskája ihlette és testesíti meg már évszázadok óta.
Ennek az oka, hogy Szent Miklós azzal vált híressé, hogy még éltében segíteni próbálta a szegényeket és a rászorulókat, így például titokban, az éjszaka homályában aranyat vitt azokhoz a családokhoz, ahol szegénység uralkodott és gyermekek is éltek. Miután elhunyt – december 6-án –, halálának napja ünnepnappá vált, és a gyerekek, később a zarándokok, majd a kereskedők védőszentjévé vált.
Akkoriban Szent Miklós a keresztény egyház és egész Európa egyik legnépszerűbb szentje volt, szinte mindenhol ünnepelték, azonban a pogányok téli napfordulója még mindig sokkal népszerűbbnek mutatkozott. Ezért jelölte ki akkoriban az egyház ünnepnek Krisztus születését december 25-re, és lett december legnagyobb ünnepévé a karácsony, hogy ezzel az utolsó szöget is beverjék a pogányság, a régi hitvilág koporsójába. Ez azonban egy másik történet.
A reformáció idején Szent Miklós alakja háttérbe szorult
A karácsonyról azonban azért fontos beszélni a Mikulás kapcsán, mert az egyházi akarattal ellentétben még a protestáns reformáció idején sem vált annyira népszerűvé a karácsony, mint amennyire azt szerették volna. Ezért Szent Miklós ünnepét szintén december 25-re helyezték át, és az egyház megalkotta a Christ Kind – felénk Jézuska, Erdélyben Angyalka és így tovább – kifejezést, mely egyfajta karácsonyi jótevőnek állította be Szent Miklóst.
Ebből a korból származik az a mai napig rengeteg kellemetlenséget okozó hagyomány, miszerint például az angolszász területeken a Mikulás kiköpött mása, a Télapó hozza az ajándékokat, ami rendkívüli formában képes összezavarni például a magyar gyerekeket, akikhez december 6-án jön a Mikulás, december 24-én pedig a Jézuska.
Szent Miklós története azonban ezzel nem ért véget
Dacára azonban az egyházi intézkedéseknek, Szent Miklós és ezzel a Mikulás legendája nem ért véget, sőt egyre népszerűbbé vált, különösen Hollandiában, és az angolszász területeken, ahol Sinter Claus és Father Chrismas, azaz gyakorlatilag egyfajta karácsonyapó név alatt kezdték emlegetni a pirosruhás ajándékosztót.
Ez a kettős alak olvadt össze eggyé, amikor Európa meghódította az új világot, és a mai Amerika elkezdte bontogatni a szárnyait, hiszen így alakult ki a Santa Claus, az amerikai Mikulás, aki gyakorlatilag a mi Jézuskánk megfelelője lett.
A lappföldi Mikulás
Kifejezetten sok legenda övezi a lappföldi Mikulást, akiről az a hír járja, hogy az Északi-sarkon él, valahol Lappföldön, Finnország legészakibb részén, amiből mára az állam gyakorlatilag egyfajta turisztika látványosságot, egy elképesztően nagy bevételi forrást varázsolt.
Ami biztos, hogy a lappföldi Mikulás nem az igazi, de legalábbis nem sok köze van Szent Miklóshoz. Ez a legendárium szintén az ősi pogánysághoz, az északi viking kultuszokhoz kapcsolódik, melyet Szent Miklós történetével elegyítve alkották meg a finn Santa Claus-t, ami kedves és aranyos história, de történetileg zsákutca a fentiek alapján.
Miért jár piros ruhában a Mikulás?
Miután a Mikulás történetét megismertük, fontos lehet tisztába tenni azt a kérdéskört is, hogy miért jár piros ruhában a Mikulás? Érdekes módon ennek semmi köze Szent Miklóshoz, bár róla nincsenek hiteles ábrázolások, ellenben egy az 1800-as évek elejéről származó mesekönyvben a Santa Claus már egy idős emberként van ábrázolva, aki rénszarvasok által húzott szánon közlekedik.
A vizuális elemek itt még nem voltak annyira szigorúak és általánosak, mint manapság, így a legtöbben egyetértenek abban, a sapka, a szakáll és a piros ruha már Amerikából hódították meg a Mikulás-kultuszt a 19. században, és onnan vették át az európai országok. Egyes teóriák szerint Thomas Nast nevéhez köthető a mai Mikulásforma, aki 1863-ban egy magazin felkérésére rajzolta meg ma ismert formájában a nagyszakállút.
