Bár egyre több olyan vélemény lát napvilágot világszerte, hogy a szülői szerepeket nem szabad felosztani, így a gyermeknek nem édesanyja és édesapja van, hanem csak általánosságban szülei és gondozói, azonban több kutatás cáfolja ennek a nézetnek a hátrányait, elég csak megnézni a Journal of Youth and Adolescence szaklapban megjelent legújabb amerikai tanulmányt ezzel kapcsolatban.
A szakemberek ugyanis azzal a hipotézissel álltak neki a vizsgálódásnak, hogy bár a gyermekek életében nagy szerepe van a barátságoknak és még nagyobb az anyai szerepeknek, azonban az apa és gyerek közti kapcsolat, a kötődés és a szeretet is kimagaslóan fontos a későbbi életük szempontjából.
A jó apai kapcsolat a titka a szorongásmentes felnőttkornak
A kutatás során bizonyítást nyert, hogy az apák rendkívül fontos szerepet játszanak abban, hogy a gyermekek mentálisan egészséges felnőtté váljanak. Kiderült ugyanis, hogy azok, akik gyerekkorukban megtapasztalták, hogy milyen az apai elutasítás, azok felnőttkorukban lényegesen magányosabbak voltak, nehezebben létesítettek szociális kapcsolatokat, mindemellett pedig gyakran szorongtak is.
Mindez egyáltalán nem vagy csak kisebb mértékben volt jellemző azokra a felnőttekre, akik jó, szeretetben gazdag kapcsolatot ápoltak életük során az édesapjukkal. Az amerikai kutatás rendkívül alapos volt, hiszen az anyai oldalról is megvizsgálta ezt a szituációt, és a publikáció szerint azt tapasztalták, hogy a szorongás vagy a szociális problémák nem voltak jellemzőek azokra, akiknek nem volt olyan jó kapcsolatuk az édesanyjukkal, tehát az anyai tényező ezen a téren nem, vagy csak kis mértékben releváns.
Miért érinti ennyire erősen a gyerekeket az apai kapcsolat?
A fentiek alapján adja magát a kérdés, hogy vajon miért is ennyire fontos az apák szerepe abban, hogy a gyerekekből egészséges felnőtt váljon? Az eredmények alapján Hia Wa Mak, a kutatás vezető szerzője szerint azért, mert az apai visszautasítás valamiért mélyebben érinti a gyerekeket, nagyobb nyomot hagy bennük, ezért pedig a lurkók hajlamosabbak lesznek később idegenkedni a társas helyzetektől, nehezebben közelítenek minden új szociális kapcsolathoz.
Ennek az egyenes következménye, hogy az apjukkal rossz kapcsolatot ápoló gyermekek magányosabb felnőttek lesznek, sőt kirekesztettebbnek érzik magukat. Azt már korábbi kutatások is bebizonyították, hogy azok a gyerekek, de főleg kamaszok, akik kiegyensúlyozott közegben nőnek fel, boldog családi körben, pszichológiai értelemben lényegesen nagyobb mentális egészségnek örvendenek, mint azok, akiknek nehéz gyermekkoruk volt. Ők rendszerint az iskolában is rosszabbul teljesítettek, később nagyobb valószínűséggel váltak depresszióssá, és barátságokat sem alakítottak ki túl könnyen.
Gregory Fosco, a kutatásban résztvevő egyik pszichológus professzor szerint márpedig a gyerekeknek rendkívül lényeges, hogy legyenek barátaik, hiszen ezekkel a kapcsolatokkal tudják csak igazán felfedezni a világot és megélni a saját identitásukat. Amennyiben azonban az apai kapcsolat rossz, a gyerekek nehezebben barátkoznak, és ez a fejlődéslélektan szempontjából komoly negatívum lesz a későbbiekre nézve.
A kutatásról
A fenti eredményekhez a kutatók közel 700 családot vontak be, tehát kifejezetten alaposak voltak a mintavételezés során. Kizárólag teljes családokkal dolgoztak, tehát minden esetben volt apa, anya és legalább egy gyermek a képletben. A vizsgálatok több évig tartottak, ebben az intervallumban pedig minden családot legalább háromszor felkerestek, általánosságban egy-egy esztendő különbséggel.
A szülőket rendszerint arról is kérdezték, hogy megbíznak-e a gyermekükben, és ha igen, akkor milyen mértékben, de az elégedettségi tényezőt szintén vizsgálták, míg a gyermekek oldaláról a magányosság és a társas kapcsolatok kapták a központi szerepet az apai kapcsolat megélése mellett.
Az interjúk során rengeteg adat és válasz született, melyeket a szakértők alapos elemzésnek vetettek alá, és különféle tudományos megfigyelési módszerek alkalmazásával azt találták, hogy minél elutasítóbb volt a családban az apuka a gyermekével, a lurkó később annál nehezebben tudott barátságokat és bizalmon alapuló társas kapcsolatokat létesíteni, ebből kifolyólag pedig sokkal magányosabb volt, mint azok a társai, akiknek nem volt problémájuk az édesapjukkal ezen a téren.
