Óriási dolog, ha gyermekünket már nagyon korán elkezdi érdekelni a zene! Rengeteg tudományos kutatás igazolja ugyanis, hogy a mindennapi zenehallgatás és a hangszeres tudás sok képességet fejleszt, az énekszó jobb kedvre derít, elűzi a stresszt, miközben a pici kulturális nyitottsága, valamint tájékozottsága egyaránt bővül.
Emiatt rengeteg szülő törekszik arra, hogy mielőbb zeneiskolába adja a gyermekét, vagy olyan oktatást biztosítson neki – akár magánkeretek között is –, ami zenei alapokat, egy bizonyos fokú hangszeres tudást biztosít számára. Adja magát azonban a kérdés: hány éves kortól tanuljon zenét a gyerekünk?
Óvodáskor előtt csak akkor, ha különös tehetség
Ezzel kapcsolatban van egy alapszabály, amit érdemes figyelembe venni: a szakértők szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy ha gyermekünk nem kivételes tehetség – hiszen vannak, akik már 2 éves korukban olyan abszolút hallással rendelkeznek, hogy egy hangszeren hangról-hangra visszaadnak bármit, amit előtte megfüleltek –, akkor óvodáskor előtt nem szabad elkezdeni a zenei nevelést.
A gyerekek általában ösztönösen, főleg a meséknek és a rajzfilmeknek köszönhetően rátalálnak a zeneiség szépségére, hogy milyen nagyszerű dolog énekelni, egy játékhangszert pengetni, fújni vagy bármiféle zajt csapni vele, azonban érdemes itt még teret engedni a kreativitásuknak és nem befolyásolni őket.
Óvodáskorban megkezdődik a zenei nevelés
Akár akarjuk, akár nem, gyermekünk 3-4 éves korában, vagyis amint óvodába kerül, mindenképpen részesül valamilyen zenei nevelésben, hiszen az ottani foglalkozások már a kiscsoportosok számára is tartogatnak kapcsolódó elfoglaltságokat azzal a célzattal, hogy a kicsik megszeressék a zenét és felnyissák a szemüket, hogy ebben az irányban is fejlődhetnek, előre léphetnek, egyáltalán létezik ilyen alternatívájuk majd az életben.
Ezeken a foglalkozásokon eldől, hogy a picit mennyire érdekli majd a zene, mely ekkor még csak segít formálni a személyiségét, kutatások szerint hozzájárul a türelem, az empátia és a figyelemmegosztás kialakulásához, de szintén bizonyított tény, hogy a zenetanulás segíti az agy fejlődését, ami hozzájárul a két félteke közti kapcsolat eredményességének növeléséhez.
Amennyiben azt tapasztaljuk, vagy a pedagógusok külön felhívják a figyelmünket arra, hogy gyermekünk nagyon szereti a zenét, ne rohanjunk rögtön az első zenetanárhoz vagy az első zeneiskolához, mert nagyon korai lenne. Érdemes inkább a magunk módján segíteni egy ideig a picit, ezáltal együtt énekelni vele minél többet, olcsóbb hangszereket vásárolni neki, biztosítani egyszerűbb oktatóanyagokat, melyek segíthetnek ezek helyes megszólaltatásában, de erőltetni vagy kényszeríteni semmit sem szabad.
A legnagyobb ösztönző minden gyermek számára az, ha saját maga fedezheti fel a dallamokat vagy a hozzá kapcsolódó tevékenységeket, mint amilyen például a szöveg- és versírás. A mi felelősségünk, hogy gyermeklemezeket, neki való zenéket mutassunk neki, elvigyük gyerekkoncertekre, minden mást azonban az első éveiben nem szabad szabályozni neki
Iskoláskorra érik meg a tényleges zenei oktatásra a gyerek
A szakértők egyetértenek abban, hogy a legtöbb gyerek átlagosan 7-8 éves korára érik meg arra, hogy tényleges, specializált zenei oktatásban részesüljön, azaz zeneiskolába járjon, hangszert válasszon magának, tanárhoz menjen és nekiálljon alaposabban beleásni magát a szolfézs, a zeneelmélet rejtelmeibe. Mindezt természetesen a saját maga szintjén és a kapcsolódó pedagógiai módszerek alkalmazásával, ami nagyon fontos lesz ahhoz, hogy ne vegyék el a kedvét a zenétől és a hangszeres játéktól.
