Egy olyan gyönyörű tengerparton, ahol a tenger vize kristálytiszta és gyönyörű kék árnyalatokban pompázott, ott állt egy gyönyörű és élettel teli zátony. A zátonyon és az őt körülölelő tenger élővilága mind barátságban és boldogságban éltek egymással. A zátony tele volt puha korallvirágokkal, amelynek színei a szivárvány minden színében tündököltek.
Ennek az idilli helynek egyik legkedvesebb lakója volt Csupi, a kis motorcsónak. Csupi mindig mosolygott, kedves volt másokkal, ott segített, ahol tudott, ezért mindenki kedvelte őt. A zátony élővilága tele volt bölcs tengeri teknősökkel, vidáman ugráló delfinekkel, magasan ejtőernyőző albatroszokkal, mókás bohóchalakkal, és még sok más élőlénnyekkel is, akik Csupival jó barátságot ápoltak. 
Egy verőfényes napon, amikor önfeleldten játszott Csupi a barátaival, a zátony lakói észrevettek egy hatalmas olajszállító hajót, amely közeledett feléjük. A hajó kapitánya, egy tapasztalatlan tengerész volt, aki nem ismerte jól a környéket, és tévedésből a zátony felé vette az irányt. Mivel túl nagy sebességgel haladt a hajó, későn vette észre a vele szemben felbukkanó akadályt a kapitány, esélye sem volt megállni időben.
Szerencsére a hajó gyors kormányzásával sikerült annyit irányítani a hajón, hogy a nagy becsapódást elkerülje, de az ütközést nem tudta teljesen kivédeni. Bármennyire is volt kicsi az ütközés, az olajszállító egyik tartálya megrepedt és szivárogni kezdett belőle az olaj a tengerbe, ami veszélybe sodorta az ott élőket.
Amikor a zátony lakói észrevették az olajszállító hajót, amely léket kapott, nagyon megrémültek, mert tudták, hogy az olaj nagyon veszélyes lehet az élővilágukra. Az olaj ugyanis elhomályosítja a víz felszínét, és megakadályozza, hogy a napfény áthatoljon a tengerbe. Emellett az olajszivárgás az állatok és növények bőrén és tollán keresztül bejutva mérgezheti őket, ami veszélyeztetheti az egész zátony élővilágát.
Mindenki gyorsan egybegyűlt Csupi vezetésével, hogy kitalálják mitévők legyenek és hogyan mentsék meg otthonukat és barátaikat. Mivel nagy volt a riadalom és ijedtség, nagy hangzavar is támad, mivel egyszerre beszélt mindenki:
– Gyorsan, segítséget! – kiáltották a halak és a madarak. – Az olaj elpusztítja az otthonunkat!
Csupi nem jutott szóhoz a nagy kavalkádban, ezért kivált a tömegből, dudált egy hatalmasat, amitől mindenki elhallgatott, majd így szólt:
– Mindenki figyeljen rám! Az olajszállító hajó veszélyben van, és mi is vele együtt! Össze kell fognunk, hogy megmentsük őt és elhárítsuk a veszélyt!
A zátony lakói rábólintottak, és felkészültek a nagy mentőakcióra.
– Albatroszok és sirályok! Fontos feladatotok van! Repüljetek a tenger felett, és figyelmeztessétek a távolabbi élőlényeket az olajszennyezés veszélyéről! – adta ki a feladatot a kis motorcsónak.
– Értjük, Csupi! Azonnal elindulunk, és széles körben szórjuk a hírt. – válaszolták az égiek.
– Igen, és ha bárki segítségre szorul, értesítjük őket a mentőakcióról. – hallatszott az egyik sirálytól.
– Remek, köszönöm a segítséget! A hajó legénysége és mi is mindent megteszünk, hogy megállítsuk az olajszivárgást és megtisztítsuk a vizet. – zárta a feladatot Csupi.
A zátony összes lakója gyorsan cselekedni kezdtek. A delfinek és a bohóchalak a hajó közelébe úsztak, hogy figyelmeztessék a hajón lévőket a veszélyről és segítséget kérjenek tőlük az olaj megállításában. A tengeri teknősök felkutatták a repedt tartályt, hogy pontosan meghatározzák, honnan szivárog az olaj.
A hajó kapitánya és legénysége mikor rájött, hogy mi történt, elszántan próbálták megállítani az olajszivárgást. Az egyik matróz, gyorsan lezárt egy szelepet, amivel csökkenteni tudta az olajszivárgást. Eközben a többi matróz segített az olaj eltakarításában, úszó bóják és olajfelszívó anyagok segítségével.
Csupi sem volt tétlen, ő és barátai folyamatosan dolgoztak, hogy segítsék a legénység munkáját. A hatalmas olajszállító hajó kapitánya észrevette a zátony lakóinak összefogását, és rádöbbent, hogy ezek a kedves állatok próbálják megmenteni a hajóját és az otthonukat.
A kapitány lehajolt a hajó fedélzetéről, és megszólította Csupit:
– Kedves kis motorcsónak, hálás vagyok nektek, hogy segítetek megmenteni a hajómat és a zátonyt. Hogyan hálálhatom meg nektek ezt a hihetetlen erőfeszítést?
Csupi elmosolyodott, felemelte a horgonyát és így felelt:
– Semmi mást nem kérünk, mint hogy vigyázzatok a természetre, és ne tegyetek többet kárt a tengerben és annak lakóiban.
A kapitány bólintott, és megígérte, hogy tanulni fog a hibájából. A zátony lakói végül sikerrel jártak, és sikerült megszüntetniük az olajszivárgást.
Ekkor a tengerészeti hatóságok megérkeztek, hogy segítsenek a helyzet megoldásában. Csupi és a zátony lakói útmutatásával a hatóságok elvontatták az olajszállító hajót a partra, ahol az emberek megjavították azt.
A zátony lakói örültek, hogy sikerült megmenteniük otthonukat, és megtanulták, hogy összefogással bármi sikerülhet. A hír a tengerparti mentőakcióról hamar elterjedt, és Csupi és a zátony lakói hőssé váltak.
Azóta minden évben ünneplik a Nagy Zátonymentő Napot, amelyen a tengerparti közösség együtt ünnepli a zátony megmentését, és emlékeztetik magukat arra, hogy a természet védelme mindenki felelőssége.
A zátony, a tenger azóta is él és virágzik, ahol Csupi, a kis motorcsónak, és barátai játszanak, nevetnek és örülnek annak, hogy összefogással bármi elérhető. A naplementében a zátony és a tengerpart együtt ragyognak, mint egy ékszer, amely örökre emlékezteti az ott élőket a bátorságukról és a barátságukról.
