Elképesztően sok édesanya ostorozza magát nap mint nap, miután véget ért a napja, vagy miután maradt néhány szabad perce gondolkodni arról, hogy nem ő a tökéletes anya, mert nem tölt elég időt a gyerekével, mert fut mellette az egész ház, mert néha kiabál, kiadja az érzéseit.
Rengeteg anyuka ezektől a gondolatoktól egyenesen depressziós lesz, mások önértékelési zavarokat szenvednek, miközben nem tudják meglátni az érem másik oldalát, miszerint egy gyereknek nem a társadalom által tökéletesnek vélt anyuka kell, sokkal inkább egy őszinte édesanya.
A társadalom elvárásai nonszenszek
A mai társadalom elképesztően sok sebből vérzik, aki egy kicsit is nyitott szemmel jár, az láthatja, hogy a modern eszmék és ideák többsége semmi jóra nem vezet hosszabb távon. Különösen nagy veszélynek vannak kitéve ezen a téren az édesanyák, akik olyan elvárásoknak kellene, hogy megfeleljenek, melyek egy kisgyermek mellett betarthatatlanok.
A mai anyakép ugyanis nagyjából így fest: az anyuka erős, mindenhez ért, tökéletesen ellátja a háztartást, főz, mos, takarít, mindig nyugodt, ápolt, gondozott és jóllakott a kezében a gyermeke, ráadásul még a karrierje is a csúcson, nagyon jól keres, hovatovább minden nap jól néz ki, és úgy fest, mintha éppen akkor jött volna ki a fodrászatról.
Hogy mindig kipihent és marad ideje edzeni, valamint utazgatni, az már csak hab azon a bizonyos tortán. Látható, hogy a társadalom által elénk tárt elvárások egy anya számára tarthatatlanok. Nemcsak egy anya, egy egyedülálló nő számára is, éppen ezért nonszensz, ami manapság zajlik ezen a téren a világon.
Különösen azért, mert a nőket miközben egyik oldalról megpróbálja istennőként kezelni – ami bizonyos határokig nem is probléma –, addig a másik oldalon nem veszi figyelembe, hogy ezzel mekkora kárt okoz a hölgyeknek mentálisan. Emiatt találkozik egyre több pszichológus a „rossz anya szindrómával”, ami egy még nem létező betegség, de éppen a társadalmi nyomás miatti túlterheltség áll a hátterében.
A gyereknek fontosabb egy őszinte anya
Itt jön azonban a sokmillió forintos kérdés: a társadalom szerint akarunk jó anyák lenni, vagy a gyermekünk szemszögéből? Ha valaki egy igazi csupaszív anyuka, akkor biztosan utóbbit választja annak ellenére, hogy gyakran ő maga is beleesik abba a hibába, hogy figyelembe veszi a társadalom úgymond íratlan szabályait és követeléseit.
Merthogy egy gyermeknek fontos, ha anyának lenőtt a haja és nem talpig sminken jelenik meg előtte? Hogy éppen nem dolgozik, nem keres annyi pénzt, ellenben rengeteg időt tölthet vele, a karrierje pedig éppen kilátástalan? Hogy mindig kialvatlan és gyakran olyan a lakás, mint az állatkert?
Nem, a gyereknek mindez nem fontos, arról nem is beszélve, hogy egy megfelelő édesapa mellett ez a teher nagyon könnyedén felszámolható, megfelezhető, de legalábbis redukálható. Ne nézzünk másokat, ne nézzük a „tökéletes” anyákat, hiszen ez az egész csak színjáték. Legyünk őszinte, mindig csupaszív anyukák a gyermekünk és saját vidámságunk érdekében. Meghálálja önmagát!
