Hangozzék akármilyen furcsán is, a gyerekek életében az egyik első függőséget a cumi jelenti. Sokszor viccelődünk vele, de a legtöbb baba valóban cumifüggő, emiatt nehéz leszoktatni őket róla, hiszen egy idő után súlyos deformitásokat és egyebeket idézhet elő, ha túl sokat van a gyermek szájában.
Míg kisebb korban a cumi alaposan megnyugtathatja a kicsiket, addig később a leszoktatás annál körülményesebb lehet. Okoz is fejtörést rengeteg szülőnek, és rengetegen el is követnek bizonyos hibákat. Hogy melyek ezek? Lássuk!
Elkapkodjuk a dolgot
A cumi elhagyása egy kisebb gyermek esetében hatalmas elhatározás. Vannak, akik könnyen veszik, de tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos gyerektípusoknak ez nehézséget okoz. Emiatt nagy hiba, ha elkapkodjuk, ha erőszakosan próbáljuk leszoktatni róla, hiszen egy 2-3 éves gyermek még nem fogja megérteni, mi történik pontosan.
Olyan ez számára, mintha egyik napról a másikra eltűnne a telefonunk vagy az autónk. Letargiába kerülnénk tőle? Alighanem igen, ezért ne tegyük ki gyermekünket ekkora megrázkódtatásnak, ha jót akarunk neki.
Nincs kompromisszum
Aki gyakorlott a gyermeknevelésben, az bizonyára jól tudja, hogy kompromisszum nélkül szinte semmit sem érhetünk el a mindennapokban. Ez igaz a cumiról való leszoktatás kapcsán is, ezáltal nem tehetjük meg, hogy azonnal és kimagasló szigorúsággal elvesszük tőle, és nem hagyunk neki kompromisszumot.
Igen, ez is egy türelemjáték, de gyermekünk mentális egészsége a tét, ami rendkívül fontos. Jó alternatíva lehet, ha például megbeszéljük vele: csak alváshoz használhatja a cumit, napközben azonban már el kell hagynia. Ez a legtöbbször jó megoldás, hiszen így az óvodába kerülés idejére a cuminak már felértékelődik a szerepe.
Csúfoljuk a gyereket a cumival
Kétség sem férhet hozzá, hogy ez az egyik leggyakrabban elkövetett probléma, hiszen sok szülő úgy véli, hogy ha egy kicsit cukkolja a gyermekét, például kisbabákhoz hasonlítja őt azért, mert cumizik, csakhogy ez bizony egy két-hároméves gyermek számára hatalmas törést jelenthet mentálisan.
Ők ugyanis egyre nagyobbak akarnak lenni, elszakadni a babakortól, és ha azt hallják, hogy mi azzal csúfoljuk őket, hogy megint babák, azzal nagy érzelmi sokkot adunk nekik. Mindenképpen rossz taktika tehát így nekiállni a cumiról való leszoktatásnak.
Hasonló a helyzet akkor is, ha más gyerekekhez, nagyobb testvérhez vagy baráthoz, barátnőhöz hasonlítjuk a gyereket, aki már nem cumizik. Ez azért baj, mert nagy stresszforrást jelent a számára az ilyen helyzet, csak feszélyezzük vele, ha állandóan másokhoz hasonlítjuk, és ez bizony ismét mentális zavarokat idézhet elő a számára.
Merthogy jegyezzük meg: egyetlen gyermek sem egyforma, mindegyik más és más a maga módján. Miután az oktatási rendszerben majd úgyis egy kalap alá veszik őt mindenkivel, legalább mi szülőként legyünk vele egy kicsit megértőbbek, és fogadjuk el, ha egy kicsit jobban kötődik a cumijához.
A cumiról való leszokás csak nyugodt időszakban lehetséges
Jegyezzük meg, hogy a cumiről való leszokás tényleg nagy változás minden gyermek életében. Olyan jelentős esemény, mint a szobatisztaság elérése vagy éppen a kistestvér érkezése. Emiatt gondosan ügyeljünk oda arra, hogy a leszokás minden esetben csak nyugodt időszakban történjen.
Ha például kompromisszummal elértük, hogy már csak éjszakánként kelljen a cumi, akkor ne foglalkozzunk vele az óvodába kerüléskor, hiszen ott már nem lesz a szájában, esténként pedig csak mi látjuk, mi tudjuk. Éppen elég lesz neki elviselni ilyenkor az óvodával járó változásokat, a cumi elhagyása ráér később is, ha addig nem sikerült.
