A gyermeki lélek rendkívül érzékeny, így sajnálatos módon szinte mindenkinek vannak olyan emlékei, melyek valamelyik hozzátartozóhoz kapcsolódnak, aki egy-egy mondatával vagy egy frázis állandó ismételgetésével nagyon rossz érzéseket idézett elő. Hogy ezt szülőként elkerülhessük, összegyűjtöttünk néhány dolgot, amit soha ne mondjunk a gyermekünknek!
Miért nem tudsz te jó gyerek lenni?
Persze említhetnénk ennek a szinonimáit is, amikor egyenesen rossznak nevezzük gyermekünket, ami nemcsak lelkileg megterhelő a kicsinek, de mindemellett még helytelen is, hiszen nincs rossz gyermek, legfeljebb eleven. Egyik gyermek sem szándékosan rosszalkodik, mert eleve nem ismerik a rossz, a gyűlölet fogalmát, ezeket a tulajdonságokat jellemzően a felnőttek, a világ neveli beléjük előbb vagy utóbb.
Sokat tehetünk azért, hogy erre inkább utóbb kerüljön sor, hiszen amint állandóan azt vágjuk a fejükhöz, hogy rosszak, de legalábbis nem jók, tehát negatívan minősítjük a gyermek viselkedését, akkor annak nagyon súlyos következményei lehetnek, hiszen elhiszi majd magáról a pici, hogy valóban a rosszak közé tartozik. Szidjuk meg, ha rosszat tett, de ne sulykoljuk azzal, hogy ő rossz!
Kapsz két pofont!
Nem is igazi szülő az, akinek az életében nem érkezik el a pillanat, amikor legalább néhány másodpercig ne jutna eszébe, hogy két pofon mennyire hasznára válna a gyermekének. Nyilván ezt a gondolatot el kell hessegetni, a testi fenyítés soha nem célra vezető, ugyanakkor ne is fenyegessük ezzel a gyermeket, mert csak olaj lehet a tűzre.
Rendszerint ugyanis azok mondják ezt, akik egyébként soha nem bántanák a gyermeküket, ergo csak teljesen üres fenyegetés lesz az egész, így előbb vagy utóbb, de a lurkó hozzászokik, és egyszerűen kinevet majd minket, ha ehhez a fenyegetéshez folyamodunk.
Ne legyél szégyenlős!
Sajnos a legtöbb esetben a szülők „érdeme”, ha a gyermekből később szorongó, önbizalomhiányos iskolás és felnőtt válik. Ennek az oka nem más, minthogy gyermekünket állandóan olyan dolgokra kényszerítjük, amit ő nem is szeretne, mi pedig még biztatjuk is, hogy ne legyen szégyenlős. De, legyen csak szégyenlős, ne szerepeljen, ha nem akar és ne tegye azt, ami számára túlmegy bizonyos határokon.
Miért baj ez? Mert gyermekünk megbízik bennünk, szívesen produkálja magát az édesapa vagy az édesanya előtt, de könnyen előfordulhat, hogy egy baráti társaságban már ez nehezére esik. Ha ilyenkor produkcióra erőltetjük, mint egy bazári majmot, akkor könnyen lehet, hogy elveszik felénk a bizalma, és egy életre szorongóvá, önbizalomhiányossá tehetjük.
Azonnal menj a szobádba!
Noha vicces módon ez ma már nem feltétlenül büntetés, hiszen a gyermekek eleve sokkal jobban szeretnek a szobájukban lenni, mint a szabadban, de behelyettesíthetünk ide bármi olyan fenyítést, ami az elkülönítés pszichológiáján alapul. Ez ugyanis káros, és soha nem hatékony nevelési megoldás, ami ráadásul meg is félemlíti a gyermeket!
Egyrészt a szobájában egy átlagos gyermek úgyis talál magának elfoglaltságot, ergo semmiképpen sem büntetésként tekint majd erre, legfeljebb abban az esetben, ha valami fontos dologból zárjuk ki ezzel, de akkor is inkább elfoglalja magát, és nem arra törekszik majd, hogy elgondolkozzon a történteken.
Miért nem tudsz olyan lenni, mint más gyerekek?
A nevelés kapcsán az egyik legkártékonyabb kijelentés, ha más gyerekekhez, esetleg testvérekhez hasonlítjuk az adott gyermeket, és kérdőre vonjuk, hogy miért nem tud olyan lenni, mint ők. Ez rivalizálást, felesleges feszültséget, lelkileg pedig komoly mentális gondokat előidéző versenykényszert helyez a gyermekre. Ha gond van, inkább szülőként mutassunk példát, terelgessük a helyes útra, de soha ne hasonlítsuk másokhoz!
